TDS Chamonix - 2019

De! A Mont Blanc ultrafutás TDS távjára (145 km, 9.100 m) elsőre bebocsátást nyertem. Köszönet érte a Véletlennek! Bár nekem lelki kötelességem tovább piszkálni a Spartathlon "parazsát", de azért faltól falig tudok csak haladni. Így nagyon örültem, hiszen libabőrös, fergeteges pillanatokat kaptam 2018-ban. Szóval, ha elhiszed, az már félsiker!

Előzőleg, 2018 október elején megkerestem Lőrincz Olivért. 2016-ban már rengeteg változást „engedtem magamhoz”, kerestem az új megoldásokat, az új szemléleteket, így lettem például vegetáriánus is. Ebbe a kíváncsiságomba illett bele, hogy vajon milyen, ha egy edző irányítja az edzéseket. Nem volt teljesítési kényszer és csodákat sem vártunk egymástól. Reméltem, hogy találkozik a magas fokú szakmaiság az őrült kitartássommal.

Már a nevezéskor kiderült, hogy a szervezők 120-ról 145 km-re növelték meg a TDS távját. 2018-ban megbirkóztam a magas hegyekkel, így tudtam mire számíthatok. Viszont óvatos is voltam mert a pályának ez a része sokkal technikásabb és kétszer nagyon magasat kell mászni egyszerre. A „kis” Keszthelyi-hegységben készültem fel, ahol maximum 150 méter szintemelkedést tudtam csak produkálni. De fel-le sulykoltam az emelkedőt 6-szor, 8-szor. Minden délután hegyre menet a 2016-os „giga-sorozatom” gondolata pofozta sebesre a sejtjeimet, amikor 21 napon belül teljesítettem az Ultrabalatont (221 km - 1360 m - 29:27:34), a Mátra-115-öt (127 km - 6550 m - 27:19:32), a Kazinczy-200-at (207 km - 7340 m - 43:49:00). Ha erre egyszer képes voltam, akkor a TDS is fog menni. Akarom, hogy menjen! Keményen dolgoztam.

A szervezők az esemény közeledtével közzétettek egy rövid, gyönyörű, francia nyelvű videót, hogy milyen érzelmeket érinthet meg ez a lelki utazás. Szavak nélkül is érthető volt, de hálás köszönet a fordításért, melyet talán szabadon, de saját számízemre „műfordítottam”. És Kilian Jornet után, megint csak szabadon elneveztem a „Miért” kiáltványnak.

Az UTMB versenyek egyhetes esemény sorozatnak tekinthetők. A TDS a szerdát és a csütörtököt vette igénybe, majd pénteken rajtolt csak az UTMB. Most egyedül autóztam ki hétfőn 15 órát vezetve. Csak Saint-Gervais-ben, 25 km-re Chamonix-tól kaptam szállást. Kedden kötelező felszerelés ellenőrzés, rajtszám átvétel, délután volt egy kicsi alvás és hajnali 2-re már be kellett autózni Chamonix-ba a buszhoz, ami az alagúton átvisz Courmayeur-ba a 4 órás rajthoz. Egymás utáni fontos logisztikák voltak ezek, de mindent nagyon nyugodtan lekezeltem és mondhatni, hogy feszülten, de kipihenten vártam az indulást. Bizakodó voltam nagyon. Bemelegítés? Megvolt. Természetesen a szokott módon "Icával"!

Előtte be vagy rezelve. Képtelenségnek tartod. Aztán mégis jönnek a képek. Lassan fogalmad lesz róla, hogy mikor mit kell tenned. Aztán észrevétlenül egyé válsz a Heggyel, beleolvadsz. De csak a célban fogod megérteni, hogy Te Magad vagy a Hegy, amin túl kell jutnod.

Betartottam a rövid instrukciókat. Az elején lassan kezdtem, szinte a mezőny végén voltam. Emiatt viszont két sok időt felemésztő „torlódásba” is belekerültem. Nem tudtam a saját tempómat haladni. Később a lejtőkön nem szétverve magam, de határozottan futottam és a frissítő pontokon nem időztem sokat, így több száz versenyzőt megelőztem. 51km után Bourg Saint-Maurice-ból indult el a déli kánikulában a hosszú, közel 2000 m szintes emelkedés egyben. Na, ez elvett tőlem mindent és az éjszaka során se tudtam visszaszerezni belőle. Akkor, ebből a jelenségből semmit nem értettem, váratlanul ért ez a megtorpanás, ami minden akaratom ellenére volt. Újabb fél órát vettek el tőlem, mivel a Pralognan utáni völgybe csak egyesével engedtek le minket, mert köves, csúszós volt és sokáig kirakott kötelekben kapaszkodtunk.

A verseny feléig sikerült csak eljutnom, 75 km (4848 m; 18:49:08). 8 percem maradt itt a szintidőből. Csodálatos, gyönyörű, de keményen "technikás" pálya ez. Biztosan mindennek megvan az oka. Nem leányálom így kiszállni a versenyből. Sok fagyoskodás és várakozás után egy busz bevitt Chamonixba, ahol a nagy parkolóban hagyott autóm lehajtott ülésén, csomagtartóján aludtam másfél órát, majd levezetve a 25 km-t kiszállás után 6 órával végre ágyba kerültem. Jól voltam, jó kondícióban maradtam, de mászáskor minden 10-15 lépés után a torkomban dobogott a szívem. A magyarázatnélküliség nagyon bosszantott.

Mivel maradt pár szabad napom, nagy elhatározásra jutottam. Egye fene! Legyen hát edzőtábor! Véletlenül semmi nem történik. "Mert, ha bezárul egy út, megnyílik mellette egy ösvény." ... vagy kettő. Tovább, tovább! Tehát pénteken és szombaton is elmentem edzésre.
PÉNTEK: 26 km - 1900 m szint - 6 óra 30 perc; útvonal: Chamonix (1035m) - Planpraz(2000m) - Brévent(2525m) - Planpraz-Chamonix; SZOMBAT: 29 km -1850 m szint - 7 óra 12 perc; útvonal: Les Praz-Flégére(1894m) - Index(2396m) - Col Cornu(2414m) - Planpraz(2000m)-Flegére-Les Praz.

Ezek teljesítése után nagy-nagy elégedettség volt bennem. Most már jól éreztem magam és jószívvel tudtam elköszönni a Mont-Blanctól. Persze a választ is megkaptam a történtekre, ami pofon egyszerű volt. A TDS távja kb. 70%-ban 2000 méter fölött halad, itt egészen másképp működik a test. Időt kellett volna hagynom az „akklimatizációra” és nemcsak úgy beesni a versenyre. Hiányzott, hogy erre szakértők a környezetemben nem figyelmeztettek. Még erősebbé tett, hogy nem a hitemmel volt gond. Egyszer pár év múlva még visszajövök, kifejezetten a TDS-re.

Hosszú évekig konokul a magam útját jártam. Ez a konokság hajtott az Ultra című filmben megelevenedő „Privát Spartathlonon” is, amikor – érvényes nevezés híján – a mezőny után próbáltam lefutni az Athén és Spárta közötti távot. A TDS után visszavágytam a saját ösvényemre és soha nem is fogom elhagyni …  

A Nap hevíti, a fagy dermeszti, a meredély tördeli, a víz faragja, a szél csiszolja ... de, amíg lehet "kő" marad ...

KŐ KÖVÖN

Vágtass velem!

Nagy köveken át

Vágtass velem!

Vágtass velem!

Zord napokon át

Vágtass velem!

Miért kell addig várni

Addig sírni míg semmi nem marad?

Vágtass velem!

Zord napokon át

A zene talán majd átsegít

Érezd! Gyere érezd!

Valamiért mindig érdemes

Vágtass velem!

A zene segít, ha elkeserít ez az egész

A villámokban nincs kímélet

A hullámok a partra törnek

Tépi a szél és mossa eső

És mégis ott marad helyén a kő!!!

Érezd! Gyere érezd!

Valamiért mindig érdemes

Vágtass velem!

Ha szomorú vagy, add át magad a zene segít

Nézz fel, hallod nézz fel!

A hegyek csúcsán a fény is megtörik

Úgy légy erős, mint kövön a kő

Mint kövön a kő, ha zord az idő!

Vágtass velem!

(P-BOX)