Bajai edzőtábor 2013

Kelt: 2013.09.05

Az idén az Augusztus 20-i ünnep átszervezgetése miatt egy négy napos (szombat – kedd) edzőtábor kerekedett ki, és természetesen Baján. Hiszen Baján található az Ultrafutó Menedzser Központ. :-) Idejövünk, ha fel akarunk készülni valamire. Idejövünk, ha le akarjuk zárni az évet és köszönteni az új hősöket. Szóval mindig idejövünk! ;-) A fárasztó menedzseri munkát most is két Spártai Hősünk látta el: Horváth Mónika és Németh Zoli. KÖSZÖNÜNK MINDENT NEKIK!

Mióta engem megcsapott a „mozdony füstje”, 2009 óta csak egy ilyen tábort hagytam ki 2011-ben, akkor hazautaztam édesanyámhoz Szabolcsba. Az alábbi fotók felidéznek egy kis történelmet (2009 – Mecseknádasd; 2010 – Baja; 2012 – Baja), illetve hogyan változtak a csapatok.

1. nap – 61 km – Baja-Zombor

Az első nap már második éve egy ultramaratoni versennyel kezdődik. Baja és a szerbiai testvér városa, Zombor között egy 61 km-es távot kell megtenni. Megegyezés szerint tavaly Zomborról, idén Bajáról volt a rajt. A versenyt az teszi „férfiassá”, hogy mindig nagy meleg van, és helyenként hosszú aszfaltos, fák nélküli szakaszok vannak. Alapvetően baráti, örömfutás ez, bár mindenki megpróbál magával küzdeni egy kicsit, minél jobb eredményt elérni. De a nagyok is mindig itt vannak: Steib Peti, Ispánki Zoli, Pető Pisti.

Kb. félúton van a határ. Ezt más tekintetben is megérezzük, hiszen a magyar oldalon a két bajai futó egyesület (Futeam SE, Mogyi SE) hatalmas tapasztalatokkal rendelkezve ideális frissítő pontokat hoznak létre. Pl: jeges locsoló víz, dinnye, jeges izó, kóla, aszalt gyümi, kekszek és még sorolhatnám. Odaát azért vissza kell vennünk az igényeinkből, de a jó szándék és a kedvesség megvan.

Nem igazán tudtam, milyen stratégiát kövessek a versenyen, hiszen a feladat a négynapos kilométergyűjtés volt alapvetően. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy Lőw Andrissal összeverődtünk. Szép lassan gyorsultunk és aztán sokáig tartottuk az 5:20 körüli tempót. Nekem azonban 20 kilométer után ez kezdett erősnek tűnni és a határig le is lassultam 6 percesre. De utána rajta maradtam egyenletes „darálással” ezen a kiegyensúlyozott tempón. A meleg miatt és a gyorsabb kezdésük miatt azt tapasztaltam, hogy egyre több futót utolérek, megelőzök. Ez lelkileg felpörgetett. Az utolsó 6 kilométeren nincs mit veszíteni, már nem nézetem a tempót, csak a locsolás és a frissítés meglegyen, fokozatosan gyorsultam be. El kezdtem „vadászni”, azaz a látókörömbe került futókat beérni, elhagyni. Talán 3 kili volt még, amikor Lőw Andris jellegzetes mozgását ismét megpillantottam. Még egy lapáttal! De ez már veszettül nem esett jól. Néhány percre tudtam megközelíteni egy hatalmas véghajrával. Nagyon kifutottam magam, de jól esett. A szerb vendéglátók egy késői tésztapartit rendeztek, majd minden magyart közös busz hozott haza kb. este 10 órakor.

Eredmények itt: Lista

Andris után 9. lettem, 5:47:37 idővel. Tökéletes!

2. nap – 47,6 km – Pörböly - Baja

Ezen a napon volt az un. „pörbölyi kör”, aminek egy pici részét vonattal tesszük meg, mert a bajai Duna hídtól szűk és forgalmas a közút. Pörbölytől azonban majdnem végig aszfaltos töltésen lehetett haladni.

Egy kicsit nem is értem, de az idei versenyt és edzőtábort sokan lemondták, így nagyon családiasan futkároztunk. Futók voltak: Lőw András, Lesi Zoli, Posztobányi Zoli, Morócz Joci, Kulcsár Andris és én. Németh Zoli fia, Máté és iskola társa Évi pedig felváltva futottak, bicikliztek. Valamint voltak a biciklis kísérőink. Mentálisan két kocsma segíti elviselni a hosszú, sík töltéseket. Az egyik 16, a másik 35 kili környékén van. A hideg sörök sokat segítettek a „regenerálódásban”. :-)

Én nagyon lassan kezdtem, 6 perc körülivel. Kulcsár Andrissal párban haladtunk. A többiek elől erősebben mentek. Ezt tartottam az első kocsmáig. Innentől azonban megfogalmazódott az egész edzőtábori hozzáállás. Bele kell tenni 5-10 kilométeres kemény szakaszokat, ahol beledöglünk a futásba, majd a kocsmáknál feltámadva, ismét haladni tovább. Na ez így lett! Viszont az M9 Szent László Duna híd után az aluljáró alatt ott várt minket a Kánaán. Meglepetésre Szekeres Tibiék rögtönöztek egy frissítő asztalt, a versenyről megmaradt cuccokból. Fogyasztásom volt: egy pohár jeges izó, sós vajas kenyér sós paradicsommal, egy nagydarab hideg dinnye, utána jeges kóla. Az egyik kulacs feltöltve jeges locsoló vízzel, a másik jeges izóval. Ez nagyon jól esett. Innentől ismét trappoltunk Andrissal. Kisidő múlva gondoltam lejegelem a fejem és a meztelen hátam. Sikerült jó sok izót magamra locsolni. Összekevertem a flakonokat. :-))

Mint minden nap a bajai evezőscentrumba futottunk be. Jól megmártóztunk a Sugovicában, utána pedig dicsértük Németh Zoli finom gombapörköltjét.

3. nap – 41 km – Baja – Dunafalva - Baja

Harmadik napon a másik irányba, délre futottunk Dunafalvára. Itt a 10 km-nél lévő szeremlei kocsmára és a dunafalvai strand büféjére számíthattunk.

5 km-es bemelegítés után megpróbáltam felzárkózni Lőw Andrisra és Lesi Zolira. Majdnem sikerült. Szeremle után pedig olyan fickósnak éreztem magam, hogy nagyon elszaladtam előre. További 5 km-en tartottam az 5:20-at, majd éppen le akarok állni, bevárni a többieket, amikor látom, hogy Andris is megtüzesedett és itt van nem messze. Nincs mese a következő 5 km-t a strandig együtt mentünk. Már 5 percesig spanoltuk fel egymást. Nagyon vártam a végét. Egy kanyarnál véltem a strand lejáratát. Na akkor odáig, ha beledöglök is, kibírom. Odaértünk, befordultunk én fékezek, kiengedek, de strand még 1 km!!!! Andris látta elkeseredettségemet, és rám üvöltött: Gyere! Nincs semmi erőm, de mégis megyek, már nem tudok mellé érni, de a tempót megtalálom újra. Életem végéig emlékezni fogok erre az üvöltésre. Ha már nem bírod, és úgy érzed vége, csak üvöltened kell, mert még meg fogod, meg tudod csinálni!

A strandon kocsmáztunk és engedélyeztünk egy negyedórás fürdőzést a hűvös Duna vízében. Visszafelé a főmenedzser, Németh Zoli már sakkozott velünk. Lesi Zoli és Kulcsár Andris kb. 5-10 perccel korábban elindultak, mint „nyulak”. Nekünk Andrissal később indulva kellett befogni őket. Andris nagyon beindult, én csak 600-800 m-ről tudtam követni őt. Szeremle előtt ő be is érte őket, én csak távolról követtem. Teljesen elkészültem, alig vártam a falu kék kútját, ahol hatalmasat fürödtem. A kocsmáig már csak séta volt. Ott megittam két Soproni Szűzet és fél liter kólát. Ismét irány a nyulak után. A maradék 10 km-t csak egyszer élünk alapon végignyomtam, 5:45-re felgyorsulva.

Ismét jól esett a Sugó hűs vize, majd utána a szintén Zoli által készített bajai halászlé. Este még fagyiztunk és söröztünk egy közöset.

4. nap – 31,5 km – Baja – Érsekcsanád - Baja

Negyedik napra már csak négyen maradtunk futni. Lőw Andris, Lesi Zoli, Kulcsár Andris és én. Joci és Zoli biciklivel kísért. Az elején több alkalommal virtuskodtunk, de a végére én nagyon kimerültem. Nem csoda mára jött ki a könnyű napos verzióm. Legalább gyakoroltam a 7 perceseket is. A végén a Sugó partján benyomtunk egy fullos lángost szódavízzel.

Máskor többen szoktunk lenni. Igazából csak hárman voltunk, akik a Spartathlonra készülnek. Szerintem rengeteget lehet meríteni ezekből a közös kilométergyűjtésekből. Klassz volt a srácokkal.

Ez a 4 napos kb. 180 km nekem a legsűrűbb heteim közepén volt benne. Tulajdonképpen pihenő nap nélkül, 15 napon keresztül 468 km-t futottam össze, amiben voltak szép számmal „minőségi” futások is.