Veszprém 2010
Kelt: 2010.03.30
2010. március 27.
Veszprém 6 órás OB 2010. március 27. Hogyan jutottam idáig? Nos, először is körbe kellett futni a Balatont és csak utána tűnt felé. :) Az utóbbi két évben mindig egybe esett a BSI Balaton kerüléssel, az idén viszont nem, így a külső lehetőségek szerint betervezhettem. Nagyon eltökélt voltam, hogy a négy napos sorozat terhelés után egy héttel el fogok indulni az OB-én. Menetközben az erőnlétem megerősített szándékomban.
Az előző héten jól és eredményesen kifutottam magam, de teljesen egyben maradtam. Mi legyen a terv a köztes hétre? Végül is hétfőn pihenés, kedd, szerda 23-23 kilis lassú dombozás, csütörtökön, pénteken ismét pihenés volt. Meglepően elég lett, lábaim nem voltak vizesek, salak is kiürült. Újból erősnek éreztem magam szombat reggel.
Másik kérdés, hogy még nem voltam 6 órás versenyen, így fogalmam sem volt, hogyan kell itt „közlekedni”. Szakaszosan tervezgettem egyenletes tempókat, viszont mi lesz a pályán, nem tudtam. Egy sejtésem volt, hogy ez "sprint" táv lesz, hiszen adja magát, hogy végig maratoni tempóval menjünk. 1388 méteres körök voltak. A pálya nagyon szép környezetben volt, viszont a talaja nekem is nagyon kemény volt, jobban fájtak a csontjaim tőle, és azért a 7 m szinten felfelé dolgozni „is” kellett.
Végül is 63.570 métert futottam. Átlag iram: 5,663 min/km. Résziramok 36 körig 5,552 km-enként, az utolsó 13,532 km: 4,87 - 4,95 - 5,15 - 5,32 - 5,41 - 5,62 - 5,94 - 6,12 - 6,47 - - 6,15. A 19. helyezést értem el a 48 célba érkezett közül. Látszik, hogy nem igazán tudtam taktikázni, egyszerűen neki indultam, ahogy még jól esett, és utána pedig, szinte lineárisan jött a természetes lassulás, persze amit én küzdésnek éltem meg belülről. Ebbe csak az utolsó másfél órában "nyúltam" bele, amikor is halványan megpörgettem (ami persze kemény vajúdás volt bent).
Tapasztalatok és élmények:
- Jól alkalmazkodtam a gyors frissítéshez, bár nagyobb részben izóból „táplálkoztam” és kevés, de elegendő száraz dolgot ettem.
- A pálya keménységét idővel elfogadtam és megszoktam. Folyamatosan mentem, csak az utolsó harmadban volt pár méter séta evés közben.
- Érdekes tapasztalat, hogy a verseny végére úgy éreztem teljesen kifutottam magamat. De ez csak a lábaimra volt igaz, tüdőileg (vagy az állóképességemben) még sok tartalék lett volna. Egy órával lefújás után pedig, a lábaim is rendben voltak, így feltettem magamnak a kérdést, miért nem tettél rá még egy lapáttal. Kérdés: fejmunka erősítés, vagy ez a savasodás dolog. Fejmunka már halad, hiszen „megindultam” több mint egy órát. Viszont azt hiszem, ez a legnagyobb hozadéka ennek a kiruccanásnak, hogy foglalkoznom kell a küszöb feljebb tolásával is.
- Másik válaszút. Mi az eredményesebb, a legnagyobb iramból egyenletesen küzdeni és lassulni, mint most tettem, vagy kezdeti erőbeosztással egy kemény második félidőt csinálni. Egyelőre csak érzés, hogy „rövidebb” távon talán nem sok különbség lehet, de hosszabb időtartamban az óvatosság, erőbeosztás kifizetődőbb lehet. Legközelebb megnézem a másik oldalt.
- A 4 óra körüli belassulásra „talán” rányomta a bélyegét az előző hét, de lehet, hogy ez természetes holtpont. A verseny végére elfáradtam, de futóművileg megint nem estem szét és a sorozatomat tekintve ez nagyon jó eredmény.
- A korosztályos bronzérem pedig, már csak hab a tortán.
A versenyszervezés nagyon jó volt. És felemelő érzés volt együtt küzdeni ennyi kedves ismerőssel, régi baráttal. Mindenkinek Nagy Gratuláció!