Kappadókia - 2019

Jó néhány napot töltöttünk együtt fiammal (Attila) és kedves barátaimmal (Hegedűs Katalin, Kulcsár András). Fiam idén „vált” felnőtté. Szervezői gurunk Kata volt. Megtapasztaltuk a teremtés csodáját, a természet egyedi, utánozhatatlan „kézműves” munkáját.

A futás pedig kettőnket Andrissal bevitt a látnivalók sűrűjébe is. A pálya nyolcas alakú. Az első körben agykontrollra volt szükség, hogy ne készítsek száznál több képet. :-) Aztán a másodikhoz is kellett. A jelentősebb emelkedőket pont a sötétben kaptuk meg. A lejtőkön a bokáig érő kilométeres porban és az ösvénytelen, köves, fűcsomós ereszkedéseken dühösen dörmögtem, hogy ide aztán soha többet. De hajnali négykor visszabújva „barlangunkba” és álomba merülve minden összeszépült az ébredésre: az ámulatba ejtő látvány és a fickós kihívás.

Nagyszámú önkéntes gárda egy emberként állt a rendezvény mögött és számtalan mosollyal, profi szervezéssel „adták el” nekünk ezt a másabb világot, ahol kopár és kietlen minden, ahol nem harangoznak, ahol szelíd, regisztrált kóbor kutyák kísérik testőrként minden lépésedet, és ahol az életet itt is szépnek szeretnék ugyanúgy.

Kis falucskák frissítő pontjain együtt melegedtünk mindannyian a kályha körül, amelyet úgy hívnak … futás. :-)

CAPPADOCIA Ultra-Trail (Törökország) – 120 km – 3700 m szint – 21:08:15 – helyezés: 173/351