Kinizsi Százas 2012

Kelt: 2012.05.22

2012. május 19.

„Mert, tovább kell menni!” – Hiszen ez lesz a mottó. És Kinizsi Tanár Úr ezt most szépen elmagyarázta. Abszolút nem érdekelte, hogy egy hete „történt” meg a Terep Százas. Azt mondta: „Fiam, meg fogsz bukni, ha nem mész végig rajta!” És én szót fogadtam. ;-)

Részletek:

  1. Alkalmazkodás-1. Természetesen egyedül mentem, és itt nincs csomagszállítás. Át kellett mennem „csigába”, hiszen a „házam” végig a hátamon volt. Persze csak az, ami feltétlenül szükséges: pénteki utazó, és egyben befutó váltóruha, törülköző, széldzseki, biztonsági fáslik, fejlámpa, 2 literes ivótömlő, kaják. Nem úsztam meg 6-8 kg-nál kevesebbel. De kölcsön kaptam egy nagyon jó hátizsákot. (Köszönöm Misi)
  2. Alkalmazkodás-2. 2008-ban az akkori Terep Százas keretében ugyan már voltam ezen az útvonalon, de semmire nem emlékeztem. De menetközben visszaköszöntek a dolgok. Sehol, semmit nem kapok, ebből indultam ki. Igaz helyenként pénzért fel lehetett volna tankolni, de erre most „skót” voltam. Útközben visszasírtam a Terep Százas „all inclusive” ellátását, a svédasztalokat, a korlátlan italfogyasztást, meg a sok-sok fürdőzést. Kis zacskókban azonban az ellesett, és bevált kajákat összecsomagoltam: pl. sóspálcika, nápolyi, mazsola, alma, sajt kockára, étcsoki.
  3. A rajtnál rég láttam ennyi embert, de ment minden gördülékenyen. Tóth Attila és kedvese Ági segített nekem, akikkel együtt rajtoltam el. Ágiék egy nagyon szép túrát terveztek Mogyorósbányáig. 25 km-ig a tempós, de óvatos haladásomat egy-két „varázsszó” segítette: „Balról jövök.”, „Jobbról jövök.” :-) Az első ellenőrző pontnál viszont úgy összetorlódott a csapat, hogy 10 perces sorban állás után kaptam pecsétet.
  4. Időjárás. Egyrészt örülhetünk, hogy hétvégére jámborabb lett, másrészt viszont ismét nagy hőség lett. Nem tudtam tervezni semmilyen „hűtést”, vízutánpótlást. Ahol, ami volt élni kellett vele. A só bevitellel megint észnél kellett lenni. További alkalmazkodás, hogy nem hoztam gélt. Ezzel valóban elvesztettem azt az ütemes biztonságot, amit a gél a darabos kaják között biztosítani tudott. A bendőm így sűrűbben kérte a porciókat.
  5. Az első tartály vizem a tokodi pincékig (kb. 45 km) tartott ki. A Kőszikla előtt és után teljesen nyílt terep volt, és a Nap is ekkor járt a legmagasabban. Kezdtem kitikkadni. Viszont innen olyan gyönyörű kép tárult elém az Esztergomi Bazilikáról. A pincéknél viszont kellemes meglepetés ért, vizet és kaját osztogattak. Épp ezért legalább 10 percet időztem itt. Ivótömlőmet feltöltöttem, aztán még jól tele is ittam magam, megettem 3 zsíros kenyeret, 5 kovászos uborkát. A dőzsölés ára az lett, hogy a gyomrom elkérte a teljes „rendszeridőt”, neki állt emészteni. Addig pedig én alig tudtam mozogni, jó 15 percig még síkon is csak sétáltam. Mogyorósbányáig rendbe jöttem, ráadásul ott volt nyomós kút is, jól lehűtöttem magam.
  6. Most 65 km körül volt az „elhalványodásom”. Már fáradt is voltam, a gyomrom folyton korgott, de én a kajára se bírtam gondolni. Hadviselt lévén, azért egy-egy falatot mindig lepréseltem a torkomon. Közben zavart az is, hogy nem tudtam mennyit ihatok, mikor lesz majd utánpótlás. Így a vedelés helyett, csak kortyolgattam. Ezen könnyített a péliföldszentkereszti hideg forrás vize. Szó szerint „isteni” volt a víz. Csak úgy ömlött belőle, így jól lehűtöttem a fejem is. 75 km körül ismét megjött a „színem”, jó sűrűn sikerült futnom. A Bánya-hegynél meleg teát kaptunk, és volt egy utolsó tartály feltöltésem is. És ott volt egy „angyal” is, Dobi Zsiga nővérének képében. Ott várta a Zsigát, tőlem meg elvett 4 kg váltó cuccot, és ígérte, hogy beviszi Tatára a célba. Az utolsó 28 km-re így fellélegezhettem.
  7. Jó három órát most is lámpáztam. Ennek az volt a hátránya, hogy így már lefelé sem mertem futni, hiszen bármikor eltanyálhatok a sötétben. De az igazsághoz tartozik az is, hogy 85 kilitől fejben néha már „elhagytam” a pályát, már nagyon szerettem volna, hogy vége legyen.  A T100-on ilyenkor már végig egyedül mentem, de itt 8-10 „szentjánosbogár” közel együtt haladt. Na itt tényleg sulykolta Kinizsi Tanár Úr, hogy „Mert, tovább kell menni!”
  8. Beértem. Jó volt. Megcsináltam. Ezt is. Egy tál meleg leves, aztán irány a szállás, mert hogy Tatán az ifjúsági táborban maradtam aludni. No comment. Mondják, hogy a zuhany a 200 m-re lévő vizesblokkban van. Vacogás közben mindent elrendezek hajnali egy körül. No problem! Ez is a kiképzés része, gondoltam. Téli sapka, teljesen beöltözve, takarót magamra húzva aludtam egy hatalmasat.

A májusi két szép feladat megvan. Semmi bizonyosságom nem volt, hogy meg tudom-e csinálni őket. Csak tettem a dolgom, és tényleg nagyon örülök, hogy összejött. Így elégedett lehetek. Most kapok egy kis pihenőt megint, mert a június tovább fokozódik, illetve „csúcsra jár” az alapozás.