Ultra Trail Hungary 2018

Kelt: 2018.05.27

Pünkösdi királyság Szentendrén - 2018.05.20

Ultra Trail Hungary – 112 km – 19:29:50

A két felkészülési versenyem közül ez az egyik. Még elevenen éltek bennem a Terep Százas élményei, sőt az is amit még a Kinizsi 100-zal együtt tartottak. „Nem fáj ez, csak másképp jó.” – szólt a szlogen. :-)

Nagyon kíváncsian, izgatottan vártam. Nívós és profi szervezéssel találkozhattam. Érdekes és bizsergető volt az éjféli rajt. Rengeteg ismerőssel találkoztam az új arcok mellett. Tanulni jöttem, erősödni és tapasztalatot gyűjteni, kipróbálni az új felszereléseket.

Erőt beosztva haladtam. Dobogókőn nagyon örültem Emíliának, hogy segített a frissítésben. Két óra után persze, hogy kialudt a fejlámpám (nesze neked felkészülés). A tartalék elemek cseréjéhez Börcsök András stoppoltam le, hogy világítson nekem. Köszönöm. Hajnalban nem figyeltem egy jelzést, így benyaltam plusz másfél kilométert. Már világos volt, mikor a ponton 30 km-nél Makkai Viki kérdezi, hogy vagyok. Mondom, volt egy kis gödör. Aztán őszintén biztatott. Még lesz egy pár, de abból is kijössz. :-D De hallom 35 perc múlva bezárnak. Ideges izgalom fogott el. Ennyi a tartalék időm?! Pedig nem jövök rosszul.

Útközben megismerkedtem Gáborral, az „egybotos” fiúval. Sokat haladtunk egymás közelében, főleg a futható részeken húztuk egymást. Először csak a terep szeretetéről beszéltem, legközelebb azonban volt idő a fél futóéletem elmeséléséhez is. Végül mondta, eddig halogatta, de most már kíváncsivá tettem és végre elindítja azt a „filmet”.

Szívem mindig hevesebben ver a Vadálló Köveknél, és nemcsak a feljutás miatt. :-D Az a csodálatos látvány! Szasza éppen ott lőtte a fotókat. Mondom neki, ha ki is fogok csúszni a szintidőből, ezért mindenképp érdemes volt ma felkelni. Aztán nem sokkal utána a Prédikáló széknél, egyik ámulatból a másikba estem. :- ) Itt nagyon szívhez szóló biztatást kaptam: „Féltávnál vagy. Egy spartathlonosnak ezt be kell húznia! Neked meg pláne, Béla!” Végig bennem élt ez a mondat. Igen tudom, nekem most már mindent be kell húznom.

A tartalék időm se előre, se hátra. Lepence körül értem utol Shrack-et. Lematekoztuk, hogy a helyzet nem rózsás, de nem is reménytelen. Egyedül a Spartacus ösvényen tudtam egy jót futni, akkor bővült kicsit. Visegrádon, a település nyílt utcáin viszont „letámadott” a Nap, szinte szétfolytam. Talán ekkor az utolsó pozicióban haladtam. Shrack korábban felkészített, hogy a vége felé lesz még két „pofon”, a Vörös-hegy és a Nyerges-hegy. Ezek mászása sok időt elvesz.

A Pap-réti frissítőhöz egy 500 m-es zsákutcába kellett bemenni, majd kijönni. Sok-sok futó már kifeléjön, köztük Shrack is. Józanul biztat: „Még meglehet, nincs vész! Hajrá!” Mondom: „Tudom, de nagyon tenni kell érte.” A frissítő ponton jóbarátok. Nincs azaz időveszteség, hogy ne jusson idő egy nagy ölelésre Nyuszikával és Steve-vel. Sírok a szintidő miatt, de Steve határozottan csak ennyit mond: „A célban találkozunk!”

A lábamból is oldódik a feszültség, már csak 20 km. Mászok, amikor mászni kell és futok, amikor lehet futni. A „pofonokat” megkaptuk, de utána már csak lejtett. Ott meg minden lefelé gurul. ;-) A Skanzenhez stabilan értem. Nagy csődület volt az utolsó ponton. Kóla ívás, víz pótlása. Kérdezem gyorsan, akkor már csak 8 kili, ugye. Kórusban mondják: „Csak 6 km.” „Akkor ezt megeszem!” – üvöltöttem és indultam is. Rossz irányba, így ez a tisztelet kör a szurkolóimé lett. :-D

Laza gyors, de egyenletes futásra álltam be. Csak ennyit kell még kibírni, hiszen edzéseken is ezt gyakorlom. Kb. 10 futótársat hagyok el az utolsó szakaszban, mert a lángnak végig égnie kell. Befordulva az Óvárosba, nagy zsongás fogad. Az egyik kávézó kinti asztala mellől Újvári Balázs pattan fel és velem futva mutatja az utat az emberek között. Majd a végén a hátamra csapva, mint egy gombot megnyomva jelzi, hogy jöhetnek a 4 percesek (belül így éreztem). Menj! Szaggattam a célegyenes macskaköveit és a célkapu fölött ott az idő: 19 óra 29 perc. Szóval megtartottam a tartalék időmet.

A testemet jöttem megedzeni, de nem gondoltam, hogy grátiszba kapom meg ezt a lélektani próbát is, 20 órán keresztül „táncolni” a borotva élén. Még jól jöhet az idén. :-D

Feledhetetlen volt az élmény Csanya. Csodálatos és figyelmes emberek vannak a csapatodban. És ez egy kemény verseny, kemény embereknek. Nagyon szépen köszönöm! :-)