Brugg (Svájc) 2015

Kelt: 2015.09.22

Miért pont ez?

Nyár elején az Ultrabalatonon „csak” teljesíteni sikerült, de a tempója nagyon határeset lett, hogy elegendő legyen egy kvalifikációhoz.

Hová is?

Természetesen a Görög Versenyhez. :-) Ha nincs kvalifikáció, akkor jövőre nem is nevezhetek. Ráadásul, mivel az idén várólistás lettem, elveszítettem volna a 2x szorzót, a kétszeres esélyt a sorsoláshoz.

Megoldás?

Kell egy verseny! Nagyon megörültem, mikor Ispi Zoli el kezdte szervezni idehaza az „önellátós” Spártai 24 órásat szeptember elejére. UB után így elindítottam egy fokozatos, de nagyon kemény felkészülést, semmit sem bízva a véletlenre. Kb. egy hónap múlva derült ki, hogy nehézségek miatt ez végül is elmarad.

Feladat?

Kell még egy verseny! A felkészülésem szeptemberre futott ki, így erre a hónapra néztem körül a környező országokban. Így bukkantam erre a svájci helyszínre (link).

Helyszín?

Brugg Zürichtől északra 30 km-re található kis városka. Két folyócska öleli körül a „Margit-szegetét” és ezen a zöld területen volt a 935 m hosszú futókör. Jó minőségű aszfalt, szinte nulla szintemelkedéssel (link). A pálya mentén pedig felállíthattuk a sátrunkat. A svájci szervezés már sok mindenre garanciát ígért.

Egy-két furcsasága és érdekessége azért volt. A rajt szombat délben volt. A verseny alatt pedig egyre többen voltunk a pályán, hiszen a 12 órásokat éjfélkor, a 6 órásokat hajnali hatkor indították el. Az elektronikus óra visszafelé számolta az időt, mennyi van még hátra. Nem volt (mindig) folyamatos az eredmények jelzése. Csak 4:30-as és 6:30-as állást ragasztottak ki a falra, bár kb. óránként szpikeltek és a zene alatt bemondták áthaladáskor, hogy hány kört és km-t tettél meg. Csak sötétedéskor vetítették ki a laptopot projektorral. Másnap viszont a laptophoz mindig odamehettél, hogy lásd hogyan áll a „körszámlálód”. Érdekes volt még a világítás, mert a pálya felében un. bokavilágítást építettek ki 10 méterenként, de ezt a szemnek meg kellett szokni.

A Verseny?

Az időjárást nem igazán lehetett előre tervezni, mert változékonyságot ígértek. Ezért ruházkodással mindenre és sokkal készültem. Végül azonban nagyon pazar lett. Nappal 17 fok volt a maximum és ha a Nap kisütött, akkor 5 fokkal több volt az érzet. Éjszaka pedig 9-10 fok volt. Eső pedig csak 1 órányi permetszerű volt szombat délután.

Szépen elindult a 34 fős nemzetközi társaság. A negyedik kör táján éreztem, hogy a nyakam viszket, a karomon pedig kiütések jelennek meg. Kiszóltam Juditnak: Baj van, kijött az allergiám! Derült égből, pedig most semmi okot nem adhattam rá. Ez nálam csak időnként jön elő. Se nem étel, se nem pollen, ugyanakkor minden együtt. A lényege, hogy csak igénybevételnél aktiválódik, ezért neveztem el „terheléses allergiának”. Se felkészülni, se megelőzni nem tudom. Jön, marad, elmúlik. 40-60 perc a lefolyása. A tünetek nem kellemesek, a kiütések szép lassan elterülnek erős viszketéssel. Kalciumot azonnal bevettem, de ezzel csak egy picit gyorsítani tudom a lefolyását. Tűrnöm kellett. Egyre dagadó alkar, lábszár, hátam, derekam, szemem környéke, ajkaim. (Randiguru című film megvan? Na, olyan!) Róttam a köröket, figyelve, hogy a vérnyomásom ne essen le és a pólómat is levettem, hogy ne irritáljon. A 15-ik körre minden lenyugodott. Jó, az első próbát kiálltam, van még 22 óra, csináljuk!!

A frissítőpont tényleg terülj-terülj asztalkám volt. Korrektül feliratozva minden sor az italoknál, hogy legközelebb is ott keresd. Alapvetően vizet és Sponser izót ittam, majd este Red Bull-lal növesztettem szárnyakat időnként és teára cseréltem a vizet. Reggel pedig a magammal hozott alkoholmentes söröm nyugtatta a gyomromat.

Tervek?

Nem titkolom, hogy nagyobb „számok” is jártak a fejemben. Így utólag már látom, minden „többhöz” több mindent kellett volna jobban „élére” állítanom. Például óra nélkül, érzésre futottam. Ha mérem az apróbb kis célokat, talán folyamatosabb a teljesítésem. Kis családomat nem akartam bevonni a frissítés „tortúrájába”, nappal városnézésre, este pedig aludni küldtem Őket a sátorba. Így mindenképp bővült a holtidő. A gél integrálását a kajálásba még mindig nem tudom eltalálni. Káros „utóhatása” miatt megint sok időt „ültem el”. Kicsi pánik, hogy az emésztésem hogy álljon helyre, de héjában főtt krumpli sokat segített, reggel pedig a datolya volt a király. Hajnalban fáradtan, erőből futottam. Ha a felkészülés utolsó előtti hetét több pihenéssel veszem, talán lazábban megy az éjszaka. Talán? Talán? ….De nem számít, jó ez!!

Eredmény?

Boldog és elégedett vagyok! Bár csak az utolsó órában „csengett ki” a 180 kilométer, megvan a kvalifikációm. :-) A „mazochismusom” mellett talán a családom öröme is megvolt a kirándulással. Nekem az jelent a legtöbbet, hogy az első 24 órásom volt, ahol végig futottam (persze a holtidőket kivéve). 6-7 körön Roldano Marzoratival mentünk együtt, aki itt volt a májusi füredi 6 naposon. Az utolsó félóra pedig itt is a „mindent kitenni az asztalra” effektus volt, ahogy Sárváron szoktam. A szpiker a végére egyre jobban ejtette ki a nevemet, talán mert sokat ismételgette. ;-) Norbi, aki Bruggban él, kijött a versenyre. Látta az UB pólómon a nevemet. Kiáltott, hogy hajrá és kérdezte, hogy jöhet-e az utolsó körre velem. Futott mellettem és mondta, hogy 6 perc körüli. Aztán még tettem egy tört kört.

Összegezve.

185,986 km. A versenyen 7., a kategóriámban 4. lettem. (link) A szerény PB is megjavult egy kicsit, 13 kilométerrel. Szép csendben szerettem volna megcsinálni, de azért a rengeteg üzenetért, buzdításért csak hálával tartozom, amit küldtetek nekem.