Terep Százas 2012
Kelt: 2012.05.15
2012. május 12.
Ocean’s Twelve – Eggyel nő(tt) a tét
A tovább lépés jegyében a májusi „nagy” feladatként szerettem volna kombinálni az áprilisi megmérettetéseimet. Egy száz kilométeres és egy terepfutást kellett összehozni. Erre találták ki a Terep Százast. ;-) Sikeresen kipipálva! A szintidő 17 óra volt. Mondanom sem kell, hogy most is egy cél lehetett: végigmenni. Se több, se kevesebb. Aggódtam, hogy nem lépek-e nagyot, de az utóbbi hetek terepfutásai bátorság mellett józanságot is adtak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy enged gyógyulni úgy, hogy közben a kitartó terveim is teljesülhetnek.
A részletek:
- Kezdem azzal, hogy nagyon nagy hőség volt. Végig oda kellett figyelni a frissítésre, ne hogy kisiklás legyen. Jól kihasználtam a települések kék kútjait hűtésre, sok folyadék, sok só és Mg bevitel. Azt gondolom, ez most is jól sikerült.
- Mint egy málhás szamár, jól betárazva indultam el, ahogy egy 100 km-re fel kell készülni. De kiderült, hogy csak felesleges teher volt, mert olyan bőséges és kiszámítható volt a verseny frissítése, hogy a sajátom nem is fogyott. Legalább olvadt a zsírom is. : - )
- Dobogókőig, a táv harmadáig nagyon dinamikusan ment a haladás. A futásaim is elég gyorsak voltak.
- Dobogókőről Dömös felé indulva a Dunakanyar csodálatos panorámája fogadott. Egyébként, ahogy körbejártuk a Pilist, a Visegrádi-hegységet, a kiugró nagy hegyek, mély völgyek olyan óriási erőt sugároztak.
- Vadálló kövek. Talán nem is kellene folytatnom……… Minden tekintetben „kinyírja” az embert. Ebben a melegben ötször álltam meg mászás közben, hogy levegőt kapjak, ne durranjon el a pulzusom, igyak, de egy esetben egy gélt is el kellett nyomnom, mert totál kiment az erőm. Soha nem felejtem el.
- Fél távon, Pilisszentlászló felé haladva, a ponttól 800 méterre estem egy nagyot. De bal vállamon gördülve, a hátizsákom tompított mindent.
- A Kis Rigóba egy kicsit kiürülve érkeztem, így gyorsan sokat ettem és ittam. De már ki is lehettem merülve. Így Visegrád felé haladva a patak völgyben bekaptam egy holtpontot. Erőtlenül, fáradtan ment minden. De aztán az aszfalton monoton végig lefutottam Visegrádra.
- Talán 70 km körül újra rendbe jött minden. És szinte élveztem az avarbélelt, egysoros ösvényeken a futást. Pihentető volt a sok éles kövek után, és előtt.
- Az utolsó 25 km-t nem ismertem, mert 2010-ben, amikor először jöttem, a Kis Rigónál, 75 km-nél megálltam szétfagyva, nem folytatva tovább a „raftingot”, amit a tartós eső okozott. Volt 5 és fél órám. Ez nagyon sok „matekra” ad lehetőséget, de vigyázni kell ezekkel a számokkal! Az első új tanulságom ez volt: az idő, a táv, a szint és az erőnlét összehangolása, a motiváció kordában tartása.
- Közel négy órát mentem sötétben, egy fej és egy kézilámpa segítségével, hegyre fel és hegyről le. Ez volt a második új dolog. Felejthetetlen, de hasznos.
- A végére maradt, de a sok ismerős és ismeretlen futópajtás látványa, közös küzdése is része volt az EGÉSZNEK.
Ez Szabó Béla rövid tudósítása volt a Pilisből, …… a mezőny végéről. Lesz még folytatás, maradjatok velem. ;-)