Egy nap

Egy nap. Nagy jelentőséggel bíró két szó. Majd egy nap! Sokszor ez annyit jelent, hogy SOHA.

Már régen sutba vágtam a bakancslistáimat. Nem akarom, hogy a sóvárgások gúzsba kössenek, beprogramozzanak. Viszont, a vágyaimra hallgatok. Azonnal! Persze felmérem a körülményeket, de MOST, halogatás nélkül bele állok és azon igyekszem, hogy létrejöjjön.

Tavaly nyáron négy alkalommal is körbetekertem a Nagy-tavat a Balatont. Vágytam rá, hogy idén is útra keljek legalább egyszer. De, kell valami ismeretlen is, valami bizonytalan, valami kétely, ami arra sarkall, hogy megpróbáljam és biztossá tegyem.

Nos, a kihívás az lett, hogy otthonról a Balaton északi partján indulva, Balatonakarattyánál tettem bele egy „kis” kitérőt Biatorbágyra a viadukthoz majd vissza, és utána a déli parton gurultam haza. Széles kerekű MTB bringám van, így az erőfeszítés is megvolt rendesen.

414 kilómétert kerekeztem 37 óra alatt. Egy dolgot kellett csak megoldanom folyton, hogy hazaérjek. Mindent odaadott, amellyel épültebb vagyok. Egy kicsit megint megtudtam magamról.

Egy nap. És ez a nap most volt. Vasárnap.

Hévíz – Éjfélkor indult útjára a gyönyör.

Balatonfüred – Elcsíptem a napkeltét. Ekkor még nem tudtam mi vár rám. De keresem.

„Ég a kopár szik sarja …” Avagy, szépek a nádszigetek.

Útközben – A kis buta! Azt hitte elvegyülhet.

Biatorbágy – Ezért jöttem?! „Én sem voltam biztos abban, mit találunk. Sosem vagyok. – Az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél!” – Dan Milman

Útközben – Van még hátra. Bőven! Nem akarom a kilométerek számolni, csak méterekben gondolkodok. Viszont, megállok, ha szépet látok. Ma is meleg van.