Wojtek a medve

Kelt: 2020.12.21

Reinkarnáció?

Wojtek. Ez egy név. A "nevem", hiszen mára már egyértelműen az identitásommá vált. És persze egyfajta megkülönböztetésé, hiszen valamikor kibuggyant belőem egy bemutatkozás alkalmával, hogy az eredeti születési nevem a pesti telefonkönyvben valami 15 oldalon keresztül szerepel. De a kezdetektől több mint negyven évig a "Wojtek" név még nem volt az enyém.

Akkor hogyan? Már korábban, de tudattalanul lépett az életembe. Középiskolás koromban nekünk még nyaranta ugynevezett "építőtáborokat" szerveztek. Alapvetően idehaza mezőgazdaságban, vagy útépítéseknél. De egyszer kiválasztott lettem és két hetet tölthettem 1980-ban Lengyelországban, Lublin városkában. A munka és a szórakozás is együtt teltek a lengyel diákokkal. Na, itt csendült fel először a Wojtek név, hiszen ez a beceneve a Wojciech-nek, ami magyarul a Béla.

Aztán a 90-es évek elején beindult az informatikai forradalom és a betárcsázós internet világában már igény volt elektronikus postafiók, azaz e-mail használatára is. Én is szerettem volna regisztrálni. Amikor a 28-ik kombinációját csináltam meg a születési nevemnek és még mindig foglalt volt, kiakadtam. Kell valami egyedi, valami "különbözetes"! Így lett az e-mail címem nagyon-nagyon hosszú időre (2020-ig): wojtek63@freemail.hu

Később nagyon sok helyzetben menő lett "nick-nevet", "avatart" vagy csak egyszerűen becenevet használni. Már a futások alkalmával is, például az Ultrabalatonon is rá lehetett íratni ilyesmit a rajtszámra. A kezdetekben nem foglalkoztam vele, de utána úgy gondoltam miért ne? De, mi legyen? Naná, hogy a "Wojtek" jutott eszembe, ami annyira más és idegen a magyartól. És egyre büszkébben viseltem. Míg végül az ULTRA cimű filmben is feltűnik a Privát Spartathlonom során. Innentől már teljesen azonosultam vele, tényleg identitás lett belőle, mert a Facebook oldalam is így szól: SZABÓ BÉLA WOJTEK.

Na, és akkor jött 2020. Hegyesi Tomcsi - kőkemény vicces ember - barátom hívta fel a figyelmemet egy medvére, akit én előtte nem is hallottam, nem tudtam semmit sem a jelleméről .... Pedig!!! Szóval, tiszteletem jeléül szeretném itt bemutatni "névrokonomat", Wojtek medvét a különböző forrás anyagok segítségével.

WOJTEK A HŐS MEDVE

A háborúkban sok abszurd történet játszódik le és a valóság sokszor elképesztőbb tud lenni, mint a fikció. És összefügg a lengyel nép hányatott sorsával. Az egész onnan kezdődik, hogy 1939. szeptember 17-én a Szovjetunió megszállta Lengyelországot és 1941-ig 325.000 lengyel állampolgárt deportáltak a szovjet Gulag-táborokba. Angol kezdeményezésre, illetve nyomásra 1941. július 30-án egy egyezmény jött létre, valamint 1941. augusztus 14-én megállapodást írtak alá, hogy a szovjetek elengednek több tízezer hadifoglyot és "amnesztiát" adnak a lengyel emigránsoknak. Belőlük aztán létrejöhetett a II. Lengyel Hadsereg, mely Sztálin jóváhagyásával a keleti fronton harcolt és parancsnokuk Władysław Anders tábornok volt. 1942. márciusában azonban a szovjetek megsértették a brit-lengyel-szovjet egyezményt, így a hadsereg és sok civil először Iránba, majd Palesztínába menekült, és a lengyel hadsereg így brit fennhatóság alá került.

1942. április 8-án Iránban, Teheránhoz közeledve, egy Hamadan nevű városban a katonák egy csoportja összetalálkozott egy fiúval, akinél egy medvebocs volt. A maci anyját lelőtte valaki. Az egyik civil menekültnek, a 18 éves Irena Bokiewicznek nagyon megtetszett a bocs, és addig könyörgött Anatol Tarnowiecki hadnagynak, míg az megvásárolta a fiútól a medvét. Három hónapig egy iráni menekülttáborban tartózkodtak Teherán közelében, ahol Irena gondozta a bocsot. 1942. augusztusában a II. Lengyel Hadsereg 22. Tüzérezredének adta a macit, ahol a katonák elnevezték Wojteknek, ami lengyelül "vidám harcost" jelent.

Az ezred időközben továbbvonult Szíriába, Palesztínába, majd Egyiptomba, én onnan később az olasz frontra a brit 8. Hadsereggel. A katonák eleinte sűrített tejjel etették egy üres vodkás üvegből, mivel a maci nyelési nehézségekkel küszködött. Később kapott még gyümölcsöt, lekvárt, mézet, és gyakran jutalmazták sörrel, mely a kedvenc italává vált. :-) (Persze, hiszen televan B-vitaminnal - Én) A hosszú úton nemsokára a hivatalos kabalája lett az ezrednek. A táborban együtt pihent a katonákkal, velük együtt evett, ivott, és aludt a sátorban egy speciálisan kialakított fadobozban. Élvezte a birkózást és nyilván senkinek nem volt esélye vele szemben. És megtanították tisztelegni is. Amikor a konvoj úton volt, útközben egy teherautó anyósülésén ült, a fejét kilógatva az ablakon, az úton sétáló emberek legnagyobb megdöbbenésére.

A probléma csak az volt, hogy a brit hadvezetés nem engedte semmiféle állat jelenlétét a táborokban, és az egyiptomi behajózáskor sem vihettek a katonák a hajóra semmilyen állatot. De a macitól nem válltak meg, hanem új "szabályértelmezéssel" Wojtek hivatalosan "beállt" a lengyel hadsereg sorai közé. Sima "közlegényként" "szolgált", majd a háború végén megkapta a tizedesi rangot. Az Anders tábornok vezette hadsereg legdicsőségesebb pillanata a háborúban, a Monte Cassino-i csatánál volt. Ez bizonyult a legvéresebb csatának a nyugati fronton, s a lengyelek támadása adta meg a végső lökést, ahhoz hogy elfoglalják a várat. A harcok alatt, az első vonalban Wojtek segített a tüzérségi lőszerek, lőszeres ládák szállításában, melyek közül néhánynak a súlya meghaladta az 50 kg-ot. Tettei annyira inspirálólag hatottak "katonatársaira", hogy a csata után a parancsnokság hivatalos jóváhagyásával, illetve népszerűsége elismerésével a 22. tüzérezred hivatalos emblémája Wojtek lett, mancsai közt egy lőszert tartva.

1945-ben Skóciába, Berwickshire-be szállították, majd Huttonba, a Sunwick farmra, ahonnan nem messze a katonák Winfield repülőteret őrizték. Wojtek hamar népszerű lett a helyi civilek és a sajtó körében is, és hamarosan a Lengyel-Skót Egyesület tiszteletbeli tagjává vált. 1947. november 15-én átszállították az Edinburg-i állatkertbe, ahol Wojtek élete végéig élt. Mindig felélénkült, amikor az állatkert lengyel látogatóinak beszédét meghallotta. Élete során sok régi, hadsereg-béli barátja meglátogatta. Egyesek még be is ugrottak hozzá, és birkóztak vele a régi szép idők emlékére. Gyakori vendége volt a BBC gyermekműsorainak is.

A hős medvének bátor szolgálatának elismeréseként, a második világháború után több emlékművet állítottak. Krakkóban a Wojtek Parkban, Edinburgh-ban a Princes Street Gardensben, Londonban az Imperial War Museumban és a Sikorski Museumban, Ottawa-ban a War Museumban. 2011. december 30-án mutatta be a BBC Two Scotland a "Wojtek – The Bear That Went to War" című dokumentumfilmet. A medve aki háborúban járt.

Wojtek tizedes 1963. decemberében, 21 éves korában hunyt el.

Jómagam 1963. december 23-án születtem.

Igy vagy úgy, mindketten Wojtekké lettünk. Tudom kicsit túlzó, hogy felmerül bennem a lélekvándorlás, a reinkarnáció gondolata. Bár mindenképpen megtisztelő lenne számomra.

A valóság sokszor elképesztőbb, mint valamit kitalálni. Hadd higgyem hát egy picit azt a számokon túl, hogy 1980-ban a Maci újra használni szerette volna a NEVÉT.