24 - 1492 - (2013)

24 - 1492 - (2013)

Száz tengerár fordul ellenünk,
száz szélvihar küzd velünk.
Nincs élelem,
nő a félelem,
és egyre fogy emberünk.

Tűz-, és szélvihar pusztít mindenütt,
s a jó remény oly kevés.
Bár harcolunk,
mégis lázadunk,
s az életünk szenvedés.

Miért szenvedünk ennyit, Istenem,
miért szenvedünk mindenért?
Hány jó barát
’halt’ meg álmukért,
kincsekért és semmiért.

Mind elmegyünk majd egy szép napon,
ha a küldetés véget ért.
Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk,
az életünk csak ennyit ért.

Tűz, pusztító tűz, pusztító láz,
háborgó ég, tengerár,
tengernyi kín, tisztító tűz,
miért, miért és miért? Miért?

Szép új világ, végre itt vagyunk,
SZÉP ÚJ VILÁG, ÁLMODUNK.
Légy új hazánk, légy otthonunk,
hol élhetünk és halhatunk.

Szép álmaink színes tengerén
nincs háború, nincs szélvihar,
csak béke van, ahol boldogan
élhetünk oly sokan.

Szállj, szállj, kék madár, szállj, egyre szállj,
szállj, szállj, szállj, kék madár!

Miért hagynál el?

Nem hagyhatsz el!
Nem hagytál el,

Uram!

Szép új világ, végre itt vagyunk,
szép új világ, álmodunk.
Légy új hazánk, légy otthonunk,

hol élhetünk és halhatunk.

Mind elmegyünk majd egy szép napon,
ha a küldetés véget ért.
Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk,

az életünk csak ennyit ért.

Ha az ember él az emberért.
A küldetés véget ért.

 

(Kovács Kati: 1492)