2013 - LŐW ANDRÁS (előtte)

2013 - LŐW ANDRÁS (előtte)

A legtapasztaltabb, szinte ikonikus teljesítő Lőw András aki ezidáig 16 alkalommal indult és ebből 15-ször sikeresen célba is ért.

 

Mint sokszoros, megbízható teljesítő, számodra egyértelmű, hogy minden évben elindulsz a versenyen? Mi motivál?

Köszönöm, de belülről ezek a futások sosem tűntek annyira biztosnak. Nagyon jól emlékszem '94-re és a "Nagy fá"-ra…(ez volt a feladás éve, András leült egy fa alatt picit... - a szerk.)

Hogy mi motivál? Nézd a Spartathlon egy történelmi ultrafutóverseny.  Én szeretem ezt a definíciót. Egyrészt a szervezők mondják ezt saját magukról, másrészt látszik is rajtuk, hogy igyekeznek megbecsülni az örökségüket. A Pheidippidész két és fél ezer éves története mellett ott van a verseny három évtizede is. Ezt is szépen gondozzák. Nem csak a tavalyi első helyezettet ismerik meg — szándékosan nem győztest mondtam, mert ők minden célba érőt győztesnek tartanak — hanem azokat a futókat is akik több éves kihagyással térnek vissza hozzájuk.

A sporteseményen túl a Spartathlon ünnep is. Talán ezt érezték meg Stavrosz Niarchosz-ék is amikor nekiálltak támogatni a Spartathlont. Szerintük a Spartathlon nem lóg ki a művészetek és kultúra, az oktatás, az egészség és orvoslás valamint a társadalmi jólét négyeséből.

 

Számomra a Spartathlon olyan, mint karácsony.

Ugyanúgy megvan

  • a heteken át való készülődés;
  • a várakozás;
  • a vágyakozás;
  • a találkozás;
  • magának az ünnepnek a kötött forgatókönyve, rítusa;
  • amit persze évről évre olyan egyedi események fűszereznek, amikre évek múlva is emlékszem;
  • az ünnepi étkezés;
  • az alkalom a beszélgetésre;
  • az alkalom együtt örülni;
  • az alkalom együtt szomorkodni és
  • az alkalom végiggondolni, kikkel nem ünnepelhetünk már együtt.

 

Meddig tervezed folytatni a sorozatot? (ha tervszerű egyáltalán)

Fogalmam sincs. Örülök, hogy ennyi megadatott.

 

Legendák szólnak róla, hogy milyen keveset (persze ez relatív) edzel. Mennyire igazak ezek?

Ha valaki megkérdezi, hogy mennyit futok őszintén válaszolok neki. Sajnos gyakran érzem azt, hogy ugratásnak veszi, nem igazán hiszi el amit mondok. Ezekkel a tévképzetekkel nem tudok mit kezdeni.

Nincs klasszikus edzésnaplóm. Nem írom a reggeli pulzusomat, testsúlyomat. Nincs benne hogyan éreztem magam, milyen volt az időjárás. Viszont a naptáramnak van egy futás rétege és ebben nem csak a versenyek szerepelnek, hanem minden futásom.

 

A kedvedért kiírtam belőle mit futottam az elmúlt két évben.

Szóval a tavalyelőtti Spartathlon után először november elején Borotán futottam 10 km-t a Zoli–féle futótalálka előtt, majd december közepén Gyurinál a K ad 5-ön (Kilenc Kevély Kör Karácsony Környékén) talán öt kört [30~35 km]. 2012-ben jött Sárvár [125 km] április végén és májusban a TerepSzázas meg a bajai 6 órás [100 + 53 km].

Június két végén Mátra115 és UltraBalaton [124 + 212 km]. Az augusztusi Baja– Zombor [60 km] után még két napot közösen futottunk [~40 + ~40 km]. Ezek borzasztóan nem mentek. Úgyhogy magamba szálltam és nekiálltam edzeni, azaz eljártam a szomszédos atlétapályára 12 km-eket futni. Ez hétszer sikerült a Nike félmaratonig. Az idők 52:38 és 55:24 közöttiek voltak, ráadásul egyszer féltávnál [26:54] feladtam. Ezzel csak az volt a gondom, hogy közben megígértem Péternek egy másfél órás nyulazást (1:30-as iramfutást - a szerk.) a félmaratonon. Szerencsémre Földing Ottó volt a párom és bevonszolt 1:29:24-re. A következő két hétbe még négy darab 12 km fért bele. [10*12 + 6 + 21 = 127 km]

Így a két Spartathlon között 956 kilométert futottam.

 

Mennyit és hogyan készülsz általában a Spartathlonra és hogy alakult a felkészülésed az idén?

Tavaly egy hétre rá négyórás nyúl voltam a Spar maratonon [42 km] novemberben Borota [10 km] és egy futós beszélgetés egyik barátommal [~10km] december végén K ad 5 [10 km] ahol elbambultam és a második kör vége felé kibicsaklott a bal bokám. A Téli Mártán [40 km] söprű voltam Gyurival, de még nem esett jól a bokámnak. Sárvárig [101 km] háromszor voltam az atlétapályán [36 km], majd TerepSzázas [105 km]. A Kékes Csúcsfutás [12 km] után átkocogtam Gyöngyöstarjánba [40 km] és Kazinczy 200 [200 km]. Júliusban 9*12 és 2*6 km [120 km] a pályámon.

Augusztusban a Zombor–Baján [60 km] és a közös futáson [~40 + ~40 + ~30 km] kívül 7*12 km [254 km]. Szeptember elején már 50:13-ra ment a 12 km-em [6 db], de most 2:15-ös nyúlból volt hiány nem 1:30-asból a félmaratonon. Holnap még egy DuplaÉlmény [73 km] meg még mondjuk kétszer kimegyek az atlétapályára [190 km]. (a Dupla Élményt sikerrel teljesítették a több fényt duóval - a szerk.)

Így az elmúlt 12 hónapra 1170 kilométerem lesz.

 

Mi motivál, mi visz tovább amikor a verseny során gondjaid vannak? Mondtad másutt, hogy egy ultrán tuti lesznek problémák, holtpontok, a kérdés, hogy ki hogyan tud belőle kijönni. Neked mi a "titkod"?

"A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat."

Tavaly Daniellel beszélgettem: egy megborulós verseny sokkal tanulságosabb, mint ahol minden klappol. Jó alkalom, hogy többet tudjak meg magamról.

 

Tavaly (2012)  - a hírek szerint - hihetetlen feltámadást produkáltál. Belülről mennyire volt drámai a helyzet?

OK, tavaly meleg volt egy kicsit és meg extra készületlen voltam, de nem volt "drámai".

Ha Attiláék (Tóth Attila és Végh Attila, akik feladták a versenyt, majd kísérték Andrást autóval – a szerk.) úgy gondolták volna, hogy inkább saját bánatukkal foglalkoznak, akkor nyoma sem maradt volna a tavalyi nehézségeimnek, csak az — előző éveknél kicsit gyengébb — időm lenne olvasható.

De Attiláék kizsigerelt, nyomorult helyzetükben — saját sebeik nyalogatása helyett — engem tutujgattak. Így Ági és Edina kicsit közelebbről láthatták mi van a "sokszoros, megbízható teljesítő" mögött; én meg tettem a dolgomat.

Kevin a lyrkea-i völgy elején ért utol. Egy darabig kerülgettük egymást az éjszakában. Szombat reggel kezdtünk el beszélgetni, miközben a tripoli medencéből kapaszkodtunk kifelé. Közösen ittuk Attiláék sörét és baktattunk. A fennsíkra felérve mondtam Kevinnek, hogy innen már sima ügy egy kicsit még hullámzik, aztán már csak lefele. Úgyhogy itt az ideje, hogy összeszorítsuk a fogunkat és odalépjünk. Nem hitt nekem.

A 215-ös találkahelyen Seppo is azt tanácsolta — míg Arit próbálta összekaparni —, hogy tűnjünk innen minél hamarabb, itt már egyáltalán nem vicces. Neki sem hitt Kevin. Én meg odaléptem.

 

Az idei újoncoknak bizonyára adtál és fogsz adni tanácsokat, de mit üzennél azoknak akik még csak kacérkodnak az indulással?

Van akinek már tíz éve mondtam, hogy bőven többet futott már, mint én '92-ig — menjen nyugodtan. Azóta rájöttem, én kívülről nem tudom megszabni ki, mikor, miért, mitől legyen nyugodt. Nem is szeretném megszabni. Úgyhogy várok türelemmel, hogy megérjenek. Spartathlon lesz még egy darabig.

 

(Forrás: Edzésonline)