2010 - NOSZIK JÁNOS

2010 - NOSZIK JÁNOS

Spartathlon az álom

2007 szeptemberében az interneten rátaláltam egy honlapra. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon) Ekkor hallottam először erről a versenyről. A teljesítők beszámolója között találtam egy ismerős nevet, Korányi Balázs korábbi atlantai és sydneyi középtáv futó olimpikon 2005-ös írását. Miután elolvastam, megpecsételődött a sorsom. Ezzel a versennyel keltem-feküdtem és álmodtam. Minden edzés, verseny melyet végigcsináltam, az ennek a szellemében telt. Nem számított hideg vagy meleg, ha fújt a szél vagy esett az eső, mert a Spartathlon teljesítése miatt történt minden. Több ezer kilométert futottam azért, hogy méltó legyek egy ilyen rangos nemzetközi versenyen részt venni. Szeptember utolsó péntekén a Föld minden kontinenséről az Akropolis lábánál gyülekeznek az elszánt ultrafutók.

 

A verseny nehézségét jellemzi, hogy az indulók csak 40%-a ér célba, annak ellenére hogy az indulási feltételek nagyon szigorúak. Száz kilométert kell futni 10 óra 30 perc alatt, vagy egy kétszáz kilométeres futóversenyt szintidőn belül teljesíteni. Nekem sikerült, 2008, 2009 és 2010-ben körbefutottam a Balatont. Ez 212 km jelentett. Legjobb időm 2010-ben 28 óra 11 perc. Tavaly ott álltam Athén-ban a rajtvonalon, tele elszántsággal. Úgy éreztem, teljesült az álmom. Évek óta edzettem ezekért a percekért, órákért. Még mások otthon a tévét nézték vagy a családdal voltak, addig én futottam reggel, este, hidegben - melegben. Az érzés most mindenért kárpótol. Ez a harminchat óra csak rólam szól. Ennyi időm van megtenni ezt az irdatlan távot. 246 km-t. Józanésszel felfoghatatlan ennyi ideig és ilyen távolságot futni. Sok ember 100 m-t sem tud futni, ha jön a busz. Kicsit még nehezítsünk a dolgon: 30-32 C fok meleg, magas páratartalom, hajnalban 5-7 C fok, végig hullámzó szint. A futók 159 km-nél érik el a közel 1200 m magas Parthenio-hegyet. Az akaraterő és a teljesítőképesség határát feszegetik ezek az emberek.

 

Most én is ott lehetek annyi nagyszerű sportember között. Egy kedves futós barátnőtől László Szilviától az alábbi sms-t kaptam az indulás előtt:” Tedd meg magadért a családodért és legyen a városunknak egy spártai hőse!” A rajtot követően, a rendőrök által lezárt athéni utakon haladtunk. A járdáról az emberek buzdítottak, az autósok dudaszóval üdvözöltek minket. Nem türelmetlenkedtek, tudták, hogy miért vagyunk ott és tisztelettel néztek ránk. A történelmüket jöttünk megeleveníteni, sok ezer kilométerről, ezért tekintenek a teljesítőkre, mint spártai hősökre.

 

A várost elhagyva, a tengerpart felé vettük utunkat. Egyik faluban az iskolások álltak sorfalat a tanár nénivel együtt és végig kellett pacsizni a gyerekekkel. Máshol a bolt előtt egy bácsika osztogatott félliteres hideg vizet a szomjazó futóknak. A nagy melegbe jólesett a hideg folyadék. A frissítőasztalokon a harminc fok melegben csak langyosat kaptunk. Hetvennyolc kilométer megtétele után áthaladunk a Korinthoszi-csatornán. A csatorna után a Peloponnészosz félszigeten át érjük el ókori Korinthoszt. Sajnos nagyon szigorú a versenyszabályzat és 102 km-nél kicsúsztam a szintidőből. Tizenhárom óra futás után egy rendező levette a rajtszámomat. Véget ért a verseny számomra. Határtalan szomorúság költözött a szívembe. Itthonról figyelte a versenyt az interneten a családom. Innen tudom, hogy kb. a 85-dik kieső lettem. Buszokkal vittek Spártába a sorstársaimmal együtt.

 

Reggel elsétáltam Leonidász király szobrához. Nem így terveztem a találkozást. Gondolatba százszor is lejátszódott a fejemben, de nem így. Könnyeimmel küzdve álltam a nagy király előtt. Elbuktam utam során. Csalódást okoztam magamnak, családomnak, barátoknak és azoknak a kedves embereknek, akik szurkoltak célom elérésébe. Hazatérve, mindenki ezzel vigasztalt: ”Te, legalább oda eljutottál, ahova más még a rajtvonalig sem ér el!” Hosszú időbe telt míg feldolgoztam magamban. Még most is összeszorul a szívem, mikor e sorokat írom. Itthon kielemeztem a kudarc okait.

 

Hiányzott a sebesség növelése az edzésemből. Számos híres futóedző edzés elméletét elolvastam. Sokat tanultam belőle. Azóta még több szorgalommal, elszántsággal, alázattal készülök. Spártai hős akarok lenni! Ez a verseny nagyon sokat követel, de nagyon sokat is ad!

Gratulálok azoknak, akiknek idén nem sikerült és tiszteletem azoknak, kik végig járták ezt a nehéz utat.


Szeretnék köszönetet mondani családomnak, barátaimnak és mindazoknak, akik hittek bennem és szurkoltak nekem.

Statisztika: 2010-ben induló: 351 fő célba érő: 128 fő 36.5% Ezért tartják róla, a világ egyik legnehezebb ultrafutó versenye!

 
Zűróünnepség tekinthető meg az alábbi hivatkozás megnyitásával

http://www.youtube.com/watch?v=vhnLGcOkCyk

 

(Forrás: Alladin)