2010 - LUBICS SZILVIA (tervek)

2010 - LUBICS SZILVIA (tervek)

A cikksorozatom most következő részének riportalanya az élete első Spartathlon versenyére készülő Dr. Lubics Szilvia. A Kanizsai Futóklub kiváló ultramaratonistája több hatórás, 12 órás, 50 kilométeres, 100 kilométeres futóverseny, illetve két Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaraton teljesítését követően az idén már az extrém-távú ultramaratoni versenyeken indult. A versenysorozat a 24 órás világbajnokságon kezdődött, amelyet egy hónappal később az Ultrabalatonon követett. A nagykanizsai ultrafutó soron következő versenye pedig a Spartathlon lesz.

 

A sportkarriered során eleinte az egynapos ultramaratonokon jeleskedtél. Ezután két Bécs-Budapest Szupermaraton következett a sorban, hogy idén már az egynapos, extrém távú ultrákon jeleskedjél. Tudatosan alakítottad így az eddigi sportpályafutásodat, avagy sorozatos improvizáció vezetett idáig?

Számomra az a jó, ha fokozatosan haladok az egyre hosszabb távú versenyek felé. Általában egy elfogadhatónak vélt eredmény eléréséhez kötöttem a következő lépés megtételét, így például a 120 km felett teljesített 12 órához a hosszabb versenyeken való elindulásomat. Én ebben hiszek, de nyilván mindenkinél más válik be.

 

Gondolom a felkészüléseid is hasonló precizitáson alapulnak. Hogyan és kinek az intelmei alapján készülsz a versenyeidre?

Tavaly december eleje óta Lőrincz Olivér irányítja az edzéseimet. Hétfőnként kapom meg tőle az aktuális heti edzéstervemet, ami mindig az előző időszakra épül. Az edzéseken végzett munka két paraméterrel van meghatározva: az időtartammal és a pulzustartománnyal. Nagyon változatosak az edzéseim, szinte minden nap eltérő feladatokat kell megoldanom, amelyek teljesítése napi szinten sikerélményt jelenthet. Ennek köszönhetően nem fásulok bele a sok futásba, sőt kifejezetten szeretem ezt a fajta edzésmunkát.

 

Egy alapos felkészülés nem csak a szorgalmas edzésmunkából áll, hanem az ideális alvásmennyiség és az egészséges táplálkozás is sokat számít. Hogy állsz ezekkel?

Próbálom megtalálni az egyensúlyt az edzéseket - pihenőket illetően, bár ez a munka és a család mellett nagyon nehéz, hisz fogorvosként dolgozom és három gyermekem van, így szinte minden percem be van osztva. Fontosnak tartom a regenerációt, ezért heti egy szaunázás és masszázs be kell férjen a programomba, igaz néha ez is csak kompromisszumok árán sikerül: a masszőr házhoz jön és előfordul, hogy a gyerkőcök mellém fekszenek, miközben még mesét is olvasunk. Egy-egy kimerítő nap után a korai elalvással nincs problémám, viszont sokszor csak hajnalban tudok kimenni futni, de azért a napi 7 óra körüli alvásmennyiség így is összejön általában - amire szükségem is van.
Ami a táplálkozást illeti, 16 éve vagyok vegetáriánus - ami nálam nem elvi kérdés, hanem egyszerűen így érzem jól magam – de ezen belül változatosan étkezem, sőt pár éve újra fogyasztok halat is. Táplálékkiegészítőket is szedek és tudatosan figyelek arra is, hogy a hosszabb edzések alatt és után is pótoljam a hiányzó „dolgokat”. A biztonság kedvéért rendszeresen járok laborvizsgálatokra, de szerencsére az utóbbi években nem mutatkozott semmilyen probléma, ami valamilyen hiányállapotra utalna.

 

Három gyermek édesanyja vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni a tréningeket és a versenyeket a munkával és a családoddal?

Óriási szervezést igényel ez az életforma, kis túlzással azt mondhatom, hogy legalább akkora feladat megtalálni az edzések, versenyek idejét a mindennapokban, mint lefutni azokat…
Szerencsére a családom mindenben támogat, tudják, hogy számomra a futás a teljes kikapcsolódást, feltöltődést jelenti, ami nélkül nem lennék az a nyugodt, kiegyensúlyozott anya, feleség, mint így. Az edzéseket próbálom úgy szervezni, hogy a családom ne érezze meg a hiányomat, a belföldi versenyekre pedig, ha lehet, együtt utazunk, s míg én futok, a gyerekek a férjemmel felfedezik a környéket. A munkám az edzések szempontjából egyrészt jó, hisz vállalkozó fogorvosként, tudom irányítani a rendelési időmet, másrészt viszont nagyon nehéz, mert gyakran előfordul, hogy egy 40 km-es edzés után még 5 órát kell állnom a fogorvosi szék mellett…

 

A tudományos alapokon nyugvó felkészülésed és a tudatos versenyzésed ellenére egy viszonylag szerény eredményt produkáltál az idei 24 órás VB-n. Bő egy hónappal később pazar teljesítménnyel második lettél az Ultrabalatonon. Minek köszönhető ez a látványos teljesítménybeli javulás? Tanultál a korábbi hibáidból, avagy az edződ változtatott valamelyest az edzésterveden?

A 24 órás VB szereplésem a felkészültségemhez képest valóban nem sikerült jól, ennek több oka is volt. Egyrészt először futottam 24 órás versenyen, így a sikeres ultrafutás egyik legfontosabb tényezője hiányzott számomra aznap: a tapasztalat. Másrészt mivel az edzéseim alapja a pulzuskontroll, nagyon rosszul érintett, hogy a verseny előtti napon bejelentették, hogy nem lehet pulzuspántot viselni. Ráadásul a GPS alapú sebességmérő órát sem lehetett használni, így a tempómat sem éreztem igazán. Nagyon vártam azt a versenyt, de sajnos az első 12 órában az előzőek hiánya miatt nagyon elvitt a lendület. Ma már nem bánom, jó lecke volt. Az Ultrabalatont tulajdonképpen edzőversenyként futottam. Ki akartam próbálni, mi történik, ha jóval lassabban kezdek, mint a VB-n – kíváncsi voltam, vajon akkor is kimerülök 12 óra után? Tudni akartam, hogy kész vagyok-e egyáltalán arra, hogy 24 óránál hosszabb ideig fussak, vagy még néhány évet várnom kell ezzel. A lassabb kezdés aztán bevált, sikerült egy jól eltalált tempót nagyon sokáig tartanom, és egy éjszakai hullámvölgytől-, illetve az utolsó kilométereken megélt viharos időtől eltekintve jól haladnom, majd célba érnem.

 

Mennyivel készülsz másképp a Spartathlonra, mint tetted azt a tavaszi felkészülési időszakban?

Jelentősen nem változott meg a felkészülésem. Egész évben sokat futottam - az idén valahol már 5000 km fölött járok – és a kilométergyűjtés ugyanúgy folytatódott nyáron is. Az utóbbi időszakban azonban egy keveset emelkedett az edzéseim időtartama, valamint változatosabb, sok-sok feladattal tarkított futásaim voltak. Ezen kívül az elmúlt hetekben nagyobb hangsúly fektettem a dombos edzésekre is.

 

A teljesítés mellett van valamilyen konkrét terved az idei Spartathlonra?

Rengeteg beszámolót olvastam, hallottam már erről a versenyről. Érdekes, hogy szinte mindenki másként élte meg. Kíváncsi vagyok, hogy számomra milyen nehézségeket, örömöket tartogat ez a verseny, amelyen konkrét időt jelentő célom nincs, „csak” a sikeres teljesítés. Végig szeretnék menni az úton, úgy, ahogy azt felkészültségem és az ottani körülmények engedik majd. Szeretném, ha a gyerekeim büszkék lehetnének rám a verseny után, ők eddig is nagy motivációt jelentettek számomra az ilyen extrém kihívások során.

 

(Forrás: HUNRUN.COM)