2010 - HORVÁTH MÓNIKA (tervek)

2010 - HORVÁTH MÓNIKA (tervek)

Kettőből kettő. Kétszer teljesítetted a Spartathlont. Mi motivált első alkalommal, hogy elindulj ezen a versenyen?

2004-ben teljesítettem az első maratonomat, majd ezt követően évente egy-két utcai maratoni futóversenyen álltam rajthoz, egészen 2007-ig. Ekkor az év elején egy váratlan fordulat következett be: Fendrik Laci említést tett egy szegedi ultrafutóról (Simon Lászlóról), aki 20 évvel az első teljesítését követően 2006-ban ismételten lefutotta a Spartathlont. Mondanom sem kell, hogy ez egyből felcsigázta Zolit (Németh Zoltán, Mónika élettársa – a szerk.), és mivel én szinte minden nap vele edzek, így engem is kezdett foglalkoztatni a gondolat. Különösképp, mivel Zoli rengeteget mesélt a Spartathonról, illetve egy régi, lebilincselő felvételt is láttam magáról a versenyről. Ezek után eldöntöttem, hogy mielőbb indulni szeretnék rajta.

 

A Spartathlonon azonban csak az indulhat, aki egy megadott kvalifikációs szintet teljesíteni tud. Ez mikor jött neked össze?

Már a 2007-es sárvári 12 órás futáson szerettem volna megfutni a kvalifikációs szintet, ám ez sajnos nem jött össze. Egy hónappal később, a bécsi Sri Chinmoy 100 kilométeres futóversenyen egy kicsivel jobb időt, 10:42-t futottam, de még ez sem volt elég. 10:30-at kellett volna teljesítenem ahhoz, hogy elnyerjem az indulási jogot a célversenyemre, az őszi görögországi ultramaratonira. Bizonytalan volt emiatt, hogy a versenyszervezők rábólintanak-e az indulásomra, ám szerencsére humánusnak bizonyultak, így megengedték, hogy rajthoz álljak. A belém vetett bizalmat pedig megháláltam: elsőre teljesítettem a 246 kilométeres Athén-Spárta távot. Ez már csak azért is volt nagy szenzáció számomra, hiszen korábban még sosem futottam ekkora távot. Még a három hónappal korábbi Ultrabalatonon sem sikerült – ínhüvelygyulladás miatt - célba érnem.

 

Kétszeres Spártai hősként az idén triplázásra készülsz. Mi motivál, hogy harmadik alkalommal is megérintsd Leonidász király lábát?

Eredetileg Németh Zolival közös befutót terveztünk. A párom is kétszer tudta eddig befejezni ezt a versenyt, akárcsak én, emiatt a harmadik teljesítést mindenképpen egy együttes célba éréssel szerettük volna megkoronázni. Megbeszéltük, hogy együtt indulunk, majd aki gyorsabb, az megvárja a másikat a cél előtt párszáz méterrel. Sajnos ez az álom nem válik valóra az idén, mivel az élettársam a tavasz folyamán megsérült, ráadásul olyan szerencsétlenül, hogy abból mind a mai napig nem tudott felépülni. Ennek ellenére én mindenféleképp elindulok, és harmadik alkalommal is szeretnék szintidőn belül eljutni Spártába.

 

Köztudott, hogy nem egy ideális futóalkat vagy: az alacsony termeted miatt hátrányba vagy a sporttársaiddal szemben. A sikeres célba érkezések érdekében mennyivel készültél többet az utóbbi években, mint a sporttársaid?

Az igazság az, hogy nem tudom, ki mennyit fut, de szerintem nem edzek többet, mint más. Sőt talán kevesebb kilométert gyűjtök a felkészülési időszakban, mint az átlag. Hétköznap 1,5-2 óra szabadidőm van, ebből kell gazdálkodnom. Hétfőtől péntekig így 10-20 kilométert tudok futni naponta, így a hosszú edzésekre kizárólag hétvégente kerül sor. Általában 40-60 kilométert szoktam futni ekkor. Ha szombaton 60 kilométer a penzum, akkor vasárnap mindenféleképp egy egyszerűbb edzésmunka kerül napirendre, ám ha „csak” 40 kilométert futok a hétvége első napján, akkor másnap hasonló táv kerül terítékre.

 

A tavalyi év egy pihenőév volt számodra. Gondolom nem csupán fizikálisan, hanem mentálisan is felfrissültél, így az idei 24 órás VB-n sikerült megfutnod a női C-szintet. Felkészítő versenynek szántad a franciaországi világversenyt, avagy a Spartathlontól függetlenül, a válogatott szerelés viselete és a világbajnokság rangja miatt indultál?

Évente kettő főversenyem van, általában egy tavasszal, a másik pedig ősszel. Idén a tavaszi célverseny a 24 órás világbajnokság volt, az őszi pedig a Spartathlon lesz. Természetesen edzőversenyeim is vannak, mint az idei franciaországi világverseny előtti 6 órás OB, illetve a 100 kilométeres magyar bajnokság, vagy például a 6 órás balatonalmádi futás, amelyre két héttel a Spartathlon előtt került sor.

 

A számodra sikeres 24 órás világbajnokság után az idei Ultrabalatonon kapitulálni kényszerültél. Miért került erre sor?

A 24 órás VB-n nyújtott teljesítményemmel 100% -ig elégedett vagyok, hiszen a tervem a nemzetközi C-szint megfutása volt, ami pedig sikerült is. Úgy tűnik, hogy az Ultrabalaton túlságosan közel volt a franciaországi világversenyhez. Nem tudtam kellőképp kipihennem magam, így végül 146 kilométernél feladtam az UB-t. Sajnálom, hogy nem sikerült célba érnem, de nem bánkódom most már, hiszen tudom, hogy az elsődleges cél a Spartathlon.

 

Kétszeres Spártai hősként miként készülsz az idei Spartathlonra? Változtattál valamit a felkészüléseden, avagy egy jól bevált rendszer szerint edzel?

Nem sokat változtattam az edzésmunkámon, mert felkészülési időszakban – a korábbi évekhez hasonlóan - idén is heti 140-160 kilométert teljesítek. Ami talán változást jelent, az a gyorsító edzések jelenléte az edzésmunkámban. Ebben nagyon sokat segített egy helyi atlétaedző, illetve a testnevelő tanár végzettségű párom, Zoli.

A táplálkozás talán az, amire nagyobb hangsúlyt fektetek. Ügyelek a változatos étkezésre, emellett a vitamin- és ásványi anyag bevitelre fokozottam figyelek. Sok ultramaratonistával ellentétben nem vagyok vegetáriánus, de ez nem azt jelenti, hogy sok húst fogyasztok. Mindig azt eszek, amit megkívánok. Az utóbbi időben azonban nem hiányoznak annyira a húsfélék, így ezek mindössze hetente kétszer kerülnek az asztalra. A versenyek előtti napokban, hetekben pedig kerülöm a húsételek fogyasztását.

 

És mi a helyzet a versenyeken? Ott hogyan frissítesz?

Hiába futok ultrákat évek óta, még mindig nem tudom a tutit. Folyamatosan próbálom megtalálni a számomra legtökéletesebb frissítést, amiben sokat segített Szőnyi Feri és Lubics Szilvi. A 24 órás világbajnokságnak otthont adó Brive-la-Gaillarde több mint 2000 kilométerre van hazánktól, és mivel az egész út során Szilvi mellett ültem, volt időm beszélgetni vele és tanulni tőle. Ennek értelmében az idei 24 órás VB-n már inkább arra ügyeltem, hogy több folyadékot vigyek be, viszont kevesebb szilárd táplálékot fogyasszak. Ezt a stratégiát próbálom meg követni az idei Spartathlonon is.

 

Milyen terveid vannak az idei Spartathlonra? Szeretnél javítani a korábbi eredményeiden, vagy idén is a célba érés az elsőszámú terv?

Nekem a versenyeken a célba érkezés a célom, végigcsinálni legjobb tudásom szerint. Most is a teljesítést tűztem ki célul, mert hát ugye kifizettük mind a 36 órát.

 

(Forrás: HUNRUN.COM)