2010 - FRANK TIBOR (tervek)

2010 - FRANK TIBOR (tervek)

Elég későn indultál életed első Spartathlonján. Miért vártál ilyen sokáig?

Alapvetően azért tűnik későnek az első indulásom, mivel magát a futást, azaz az ultrafutást 35. életévemben kezdtem el. Ahhoz, hogy ilyen távon megméressem magam, előbb 12, 24 órás és többnapos versenyeken kellett kipróbálnom magamat. Lám, ezek ellenére is 7 próbálkozás kellett ahhoz, hogy megszülessen a várva várt „spártai hős” cím.

 

Miért vágtál neki első alkalommal ennek a versenynek? Mit jelentett ez számodra akkor?

Hihetetlen nagy kihívásnak tartottam és tartom mai napig is ezt a versenyt. Nekem ez olyan, mint a hosszútávfutás olimpiája, másrészt ez a cím, amit megszerezhet az ember, ami hihetetlen értéket képvisel. Ez a verseny egy annyira jól megkomponált együttest kíván meg az emberből, ahol a fizikális felkészülés, az egészségügyi alkalmasság és a mentális állapot csúcsformáival kell rendelkezni. Számomra ez a verseny a legek versenye. Mindemellett kisgyermek korom óta mindig dübörgött bennem a bizonyítási vágy, mindig is vonzottak az elérhetetlenek. Ezt az is bizonyítja, hogy az elérhető extrém versenyeket (ultramarathonok a Himalájában, az Andokban, sivatagi túlélő versenyek, franciaországi 10 napos körverseny (Bretagne), Bécs- Budapest Szupermaratonok, 4-szeres távú ultratriathlon VB stb.) teljesítettem és folyamatosan kerestem és keresem az újabb extrém megmérettetési lehetőségeket. Mindemellett ezt a skalpot is vágytam megszerezni, ami végtére sikerült, s most ennek a beteljesült vágynak az ismétlésére készülök.

 

Nyolcból egyszer tudtad eddig megcsinálni. Óriási siker, hogy valaki ilyen korban képes spártai hős lenni, ám ott van az a hét sikertelen teljesítés. Miért nem tudtál ezen alkalmak során célba érni?

A hetedik próbálkozásomat siker koronázta, igaz, hogy akkor már elmúltam 57 éves, ami számomra semmit nem jelent. A sikertelenség nálam mindig erőt ad az újabb bizonyítás érdekében, mert számomra nincs lehetetlen, csak esetleg másképp kell megközelíteni. Próbálkozásaim közül 2 esetben lesérültem, 1 esetben elgázolt egy autó, 2 esetben mentálisan, 1 esetben pedig fizikálisan nem voltam felkészülve.

 

Miben volt másabb az az egy Spartathlon, amit jócskán szintidőn belül teljesítettél?

Egyrészt abban volt másabb, hogy előző próbálkozásom során, mikor a felkészülést iszonyatos energiával csináltam, s úgy éreztem, hogy teljesíteni tudom, akkor elgázolt egy autó. Ez egy erős motiváló tényező volt a következő alkalommal, másrészt a szokásostól eltérően még többet edzettem, harmadsorban pedig ez egy extra nevezés volt. Extra azért, mert nem terveztem, hogy indulok, és Ispánki Zoli (Ispi) barátom tudtomon kívül benevezett a versenyre, majd május 1-én csak ennyit közölt: „Készüljél Görögországba, mert beneveztelek!” Onnantól kezdve brutális edzésmennyiséget teljesítettem, döntően a hegyen. A sikerhez az is hozzájárult, hogy körülbelül 180 km-ig jellemzően együtt futottunk, s úgy a felkészülést, mind a versenyt az Ő instrukciói alapján tettem. A körülbelül 4 órás időtartamú hányásos folyamattal való megküzdés a verseny során újabb energiát adott.

 

Miért nem elég egyszer teljesíteni a Spartathlont? Miért akarsz kétszeres spártai hős lenni? Mi motivál?

Maximalista vagyok és bizonyítani akarom, hogy nem véletlen volt az előző. Másrészt bizonyítani akarom, hogy közel 62 évesen is meg lehet csinálni, nincs korhoz kötve csak nagyon akarni kell és brutálisan edzeni. Amúgy meg jól hangzik az, hogy kétszeres „spártai hős”. Egyébként meg kell a kétszeres, hogy utána háromszoros lehessek. Hogy mi motivál? A cél, a bizonyítás, az, hogy elnyűhetetlen vagyok, az, hogy testben-lélekben fiatal vagyok, hiszen nálamnál 20-25 évvel fiatalabbakkal edzek. Mi az, hogy időskor?

 

Hogyan készülsz az idei Spartathlon-ra?

Nagyon keményen készülök. A januári edzőtábortól kezdve sok mindent alárendeltem a futásnak, még a magánéletemet is át kellett rendezzem, amihez persze megértő társ kell. Önző vagyok, a munka mellett nekem most ez az elsődleges célom. Rengeteget edzek Pető Pisti és Ispánki Zoli barátommal, időnként 1-1 hétvégi edzőtáborozás során pedig több hosszútáv futó barátommal. Sok hosszú távú versenyen indultam, emellett az edzőm, Ispi instrukciói alapján egy 7 hetes kiemelt program keretében készülök. A kiemelt heteken (2+3) heti több mint 200 km-t teljesítek, elsősorban hegyen. Sokkal keményebben tréningezek, mint korábban: cimboráim minősítése szerint nem láttak még ilyen erősnek, de én ennek ellenére nem vagyok teljes mértékben elégedett. Az étkezések nálam fontos szerepet töltenek be. Jobban figyelek az étkezés mennyiségére és minőségére egyaránt, és mivel nem fogyasztok semmilyen táplálékkiegészítőt, vitamint, ezért nagyon körültekintően kell megkomponálni az étkezésemet. Nekem gyenge pontom a gyomrom, ezért arra vonatkozóan kapom az utasításokat, hogy folyamatosan egyek, ugyanakkor a túlzott savasodás miatt el vagyok tiltva a kólától, illetve minden egyéb szénsavas üdítőitaltól a versenyek ideje alatt. 

 

Amennyiben ez sikerül, tervezed még, hogy indulsz ezen a jövőben?

Költői kérdés. Naná!

 

(Forrás: HUNRUN.COM)