.... és újból hiányozni fog a SPARTATHLON

Sajnos már itthonról írok. Hajnalban végigolvastam a hazaérkezés után az összes beírást és egy rosszul átaludt éjszaka után írok egy pár sort a történtekről. Azután jöjjenek a Hősök beszámolói.

Az elmúlt évben a fórumon követtem a Spartathlont és akkor döntöttem el, hogy 2006-ban a helyszínen fogom tenni ugyanezt, futva. Elsősorban Szájmonnal készültem. Alkalmanként Fendrik Laci kapcsolódott hozzám vagy Szájmonhoz. Több felkészülési verseny és 5000 km feletti edzésmennyiséggel nem volt kérdés számomra, hogy célbaérek. Reálisan 32-33 óra közötti célbaérkezést vártam magamtól. A csúcs 30 órán belüli célbaérés lett volna.

Jól előkészített utazás után a feleségemmel érkeztem meg Athénba. Gyakorlatilag zavaró körülményektől mentesen telt az idő a rajtig és minden adott volt a jó teljesítéshez. Szájmonnal szövetkeztünk össze egy 8:45 - 9:00 óra közötti kezdéshez a csatornáig. Onnan az erőállapotunktól függően folytatjuk közösen vagy külön - külön.

A rajt után az első 2 óra probléma mentesen ment, csak az zavart nagyon, hogy az átlagosnál többet izzadtam. 40 km-ig a hőmérséklet emelkedésével arányosan fogyott az erőm. Az izzadás mértéke nem változott, sőt növekedett. Ettem, ittam, szedtem a sótablettákat, magnéziumot, mindent amit ilyenkor szedni szoktam, de nem javult az állapotom. Mire 50 km-hez értünk, már nagyon rosszul éreztem magam. Alig birtam emelni a lábamat. Nem izomlázam volt, hanem nagyon gyenge voltam.

Itt elküldtem Szájmont, hogy menjen, mert nem akartam visszafogni. Én egy hosszabb sétával, sok evéssel és egy boltban vásárolt hideg sörrel próbáltam magam visszahozni az élők sorába. Kb. 20 perc elteltével minden rendeződni látszott. Rövid sétákkal és futással 6:30-as ezreket mentem 62 km-ig. Úgy számoltam, hogy 9:15-re odaérek a csatornához.

Kellemes volt a találkozás Gusztiékkal, bár Ők ebből talán nem éreztek semmit, mert csak panaszkodni tudtam. Ők okos kezdésről beszéltek nekem, ami igaz lett volna ha nem érzem magam olyan gyalázatosan rosszul.

62 km után újból lecsapott rám a hőség teljes erővel. Újabb, fokozott elerőtlenedés és nagyon gyenge érzés. Rémülten tört rám az érzés, hogy nem tudok szintidőn belül 81 km-hez érni. Kétségbeesett erőfeszítéseim nem jártak sikerrel. Egyszerűen nem tudtam megindulni. Ömlött rólam a víz és csak gyalogolni tudtam egyre lassuló tempóban. Márti egy energiaitalt próbált belémerőltetni amitől erős hányingerem lett.

Már csak 1-2 perc tartalékom volt és egy utolsó esélyt adva magamnak minden erőmet összeszedve elkezdtem lassan futni. Mindössze 3 percet tudtam futva megtenni nagy erőfeszítéssel. Ekkor döntöttem a feladás mellett. Úgy döntöttem, hogy elsétálok a következő pontig és ott kiszállok.

Nem tudom szavakkal leírni a keserűséget és csalódást amit éreztem a séta alatt. Némán zokogtam, folyt a könny a szememből amíg szedték rólam le a rajtszámot és aláírattak velem egy papírt 70,8 km-nél. Márti nagyon nehezen tudott felállítani a földről. Teljesen összezuhantam. Nem tudom megérteni, hogy mi történt. Szörnyű nehéz napom volt. Egyszerűen nem ment.

Kocsiba ültem és előrementünk a szegedi barátaimat és a többieket megnézni. Hamarosan utolértük Fendrik Lacit és Szájmont. Összeborulva velük és sikeres beérkezést kívánva nekik előrementünk a csatornához venni nekik néhány dolgot.

Még láttuk Ispiéket és akik utánuk jöttek. Frissítettük a két Lászlót, átpakoltuk a cuccaikat egy másik kocsiba mi pedig autóztunk vissza Athénba.

Volt a napnak még egy másik hibaszázaléka. Márti 40 km környékén vette észre, hogy nincs meg a kézitáskája. Athénba hagyta el valahol, valamelyik szállodában. Az összes papírja, telefonja és némi pénz volt benne. Szóval hirtelen az lett a fontos, hogy ezt elintézzük. Kiadós kavarás Athénban és nagy megkönnyebbülés a London Hotelben. Meglett a táska, hiánytalanul a benne lévő dolgokkal. Már késő este volt amikor meglett a táska és úgy döntöttünk, hogy Athénban keresünk egy szállodát és másnap hazamegyünk.

Szívből gratulálok minden célba érkezőnek, segítőnek. Mi akik nem tudtuk végigfutni, talán visszamegyünk mégegyszer, vagy többször, mert bár most nagyon nehéz, a napok múltával átalakul ez az érzés és újból hiányozni fog a SPARTATHLON.

(Forrás: Spartathlon fórum)