Spártai éjszaka

A futásnak nincs határa (I.) 

Szerző: Hámori Tibor

Megjelent: Nemzeti Sport 1985.10.11

Csillagokat nem látok az égen. A Leonidasz szobrot a hold sápadt fénye világítja meg. A nappali forróság után hűvös az idő. Sehol egy lélek. Lassan hajnalodik. Színváltozás. A stadion előtti téren egymást jól ismerő emberek állnak, már fotozzák az ókori görög királyt. Hirtelen kigyulladnak a földre helyezett reflektorok, csillog a hadvezér hatalmas bronzkardja. Hallani a rendőrautó szirénáját, a városba érkezett az első futó, az angol Patrick Macke.

Feltűnik a lassan guruló rendőrkocsi, de a sugárutat felesleges biztosítani, az utcán nem közlekedik senki. Megjelenik Patrick sovány alakja, egyenletes iramban szedi a lábait, az arca félelmetesen hasonlít a "Jézus Krisztus szupersztár" főszereplőjére. Egy-két görög meg is hökken, úgy látszik az isten jött le az égből, hogy diadalra vezesse híveit. Lám, az ifjú nem éhes, nem szomjas, elhárítja magától a frissítőt. Csak szenved, kegyetlenül szenved az utolsó métereken. De most végre célba ér.

Megérinti Leonidasz lábát.

Megnyerte az Athén - Spárta 250 km-es futóversenyt. Mi úgy mondjuk, szupermaratoni. Külföldön az ultra szót használják. Mindegy. Győzött.

Az egyenruhás zenekar indulót játszik, hosszú fehér ruhás lányok megitatják nedűvel és babérkoszorút helyeznek a fejére. Ettől kezdve "spártai hősnek" nevezheti magát. Mint a többi aki lefutotta a távot. A fotósok vakui villannak a félhomályban. Az újságírók hada jegyzi az időeredményt: 23 óra 18 perc. Az angolt már is viszik a kórházba. S aztán robog vissza a mentőautó. Minden befutót orvosi vizsgálat vár.

Tudom a második helyezett beérkezéséig még harminc-negyven perc, visszasétálok a közeli szállodámba. A portás álmosan fogad és morog.

- Megjött az első, mi? Bolondok ezek! Régen feltalálták az autót, erre ők futnak! Kétszázötven kilómétert! A maratonit mégcsak megértem. De ekkora távot! Maga mit szól ehhez, hm?

Széles mozdulattal válaszolok. Az öreg a mutatóujját megcsavarja a halántékán, flúgos aki erre vállalkozik. Közben a stadion előtt, távollétében is ünneplik a győztest. Leonídász is gratulálna ha tudna beszélni. A Tajgetosz-hegy is bólogatna, ha nem lenne merev. Spárta éljenzi a győztest. Görögország a vállára emeli Patrick Macket, az angol festőművészt, aki Bécsben él, nagyrészt munkanélküli segélyből. Csak ugye eljött egy kicsit futni a tűző napon, a riasztó éjszakában, kietlen tájakon, hol hegynek fel, hol a tenger partján, lapos tetős, piros cserepes házak, templomok és szélmalmok őrsége között. Most mit érez a kórházi ágyon? Borzasztó kimerültséget? Óriási diadalt?

Ólmos fáradtság vesz erőt rajtam, a szemem majd leragad. Sokáig kísértem őket kocsiban. S aztán kérésemre előrehajtott a sofőr. Spártában talán két órát aludtam. Fel kellett ébrednem. Most is látni akarom a második befutását. Máris Leonidásznál vagyok. A jugoszláv Dusan Mravlje esik be a célba. Ő az örök második. Ez a harmadik Athén - Spárta futás és ő mindhármon ezt a helyezést érte el.

Tavaly a görög Kurosz volt a győztes, az idén nem indult, gondolták, Dusánt nem előzi meg senki. De Patrick rácáfolt. Kurosz egyébként külön szám. Egyedülálló klasszis a "szakmában". Megnyerte a Sydney - Melbourne versenyt és néhány napja a New York-i 24 órás futást, 286,5 kilométerrel. Hogy itt miért nem indult? Mert már profi. Ingyen nem strapálja magát. Márpedig ez a táv nem pénzdíjas. A rendezők örülnek ha megússzák nagy ráfizetés nélkül, de erről később. Kurosz távollétében viszont kisebbek lettek a trófeák. Már nem kap az ötödik is ezüst serleget.

Csakugyan flúgosak?

Kérem szépen, két hölgy is van a mezőnyben, a 25 éves Mary Hanudel és a 28 éves Yvonne Fairier. És tessék elképzelni, az amerikai és a francia asszonyka is célba ért! A 49 induló közül 20 feladta a versenyt, és a két nő bírta. Miből van a szívük? Gép működik bennük? Lehet, hogy a két férj szalad világgá? Hja, ilyen hobbit!

Azt hiszem keveset értek a szupermaratoni futáshoz, nincs jogom szakmai megállapításokat tenni. Csak belecsöppentem a fanatikus emberek közé. Együtt voltunk Athénban , az Olimpiai Stadionban laktunk mindannyian, reggeliztünk, ebédeltünk, kirándultunk a rajt előtt. Kedves szerény férfiak és nők. Némelyik, persze, fura figura. Néhányról - az ötven év felüliekről - először azt hittem kísérők. Erre az ókori márvány stadionnál ők is "bekapcsolták" a motorjukat. Rajt Athénban reggel hétkor. Érkezés Spártába másnap, annak, aki az úton nem esik össze.

Először a 49 éves angol Joss Naylor ült le a földre az országúton. A kísérő kocsiból az orvos kiugrott és mindjárt ott termett egy görög újságíró is. Az ápolás eredményes volt, az interjú nem. Josst nehezen lehetett normál állapotba hozni. Pedig alig tett meg néhány kilométert. A 33 éves belga Noel Roegiers megsérült, feladta. A 49 éves görög Panayiotisz Szkoulisz a 200. kilométernél állt ki. Az idén szép helyezést ért el egy ausztráliai versenyen, jól szerepelt a belga csatában is , de most nem ment. Csaknem két órán át feküdt a sátorban félholtan.

De miért beszélek a külföldiekről? Kérem tisztelettel, két magyar állt rajthoz. Kis-Király Ernő komlói bányalakatos - ha jól tudom, ez csak a tanult szakmája, most sportmunkatárs - koromfekete hajával , nagy bajuszával az "igazi" magyar megtestesítője. 180 kilométernél azonban úgy érezte, nem megy tovább. Néhány perce begörcsölt a lába, vonszolta magát, hiába minden. Kóczián László, a jelenlegi edzője bosszankodott:

- Ernő túl erősen kezdett!

Tavaly is ez volt a helyzet. 142 kilométernél dobta be a törülközőt. Most 38-al többet futott. Ez is valami. Főleg az irigyli, aki liheg, ha két emeletet felmászik. Einstein a szupermaratonira gondolt, amikor kitalálta a relativizmust. Szóval foglalkozzunk csak a másik magyarral. Sipos István sütőipari szakmunkás - ha jól tudom, ez csak a tanult szakmája, most sportmunkatárs -, mint a mezőny legfiatalabb tagja - kapott is ezért egy serleget - beérkezett Spártába!

Sipi szegedi gyalogló. Ez más műfaj. Mégis sikerült?

- Őszintén szólva nem hittem, hogy lefutom az Athén - Spártát. Csak halvány reményem volt rá. Menet közben néhányszor úgy éreztem összeesem. A Korinthoszi csatornáig nem volt baj, a 82 kilométert legyűrtem. Kraivich Dodót, az edzőmet, aki mindig lelket önt belém, nem láttam sehol. Hiányzott a biztatása.

Kraivich Józsefet nem is láthatta. A szerencsétlen szaladgált az egyik faluból a másikba. A kísérő kocsiban nem volt hely a számára. Megpróbált eljutni a frissítő állomásokra. Tegarában, a 192. kilométernél végre elcsípte "Sipit" és a pihenőhelyen, a görögkatolikus templomban meggyúrta, adott néhány jó tanácsot. Az isten a tanú rá, hogy ez használt. "Sipi" új erőre kapott. Éppen indulni akart amikor betámogatták az osztrák milliomost, Edgar Pattermant. Az 56 éves férfi úgy nézett ki, mint a saját nagyapja. Életben maradt?

Sipos egyenletesen fut. Néhány kilométer után, egy autó motorházáról felkap egy üveg kólát és lehajtja. Ez már a huszadik kóla benne. Csak tovább, tovább! Nem, ő nem adhatja fel!

(Forrás: Spartathlon fórum)