Terep Százas 2014

2014.05.10

Nagy izgalommal vártam ezt a kirándulást. Felfokozva vágytam a Pilis, a Visegrádi-hegység, a Dobogókő, a Dunakanyar élményére. Ugyanakkor a zabszem is volt a „helyén”. 2012-ben voltam ezen a versenyen, akkor 16:28-cal kiélezve értem be szintidőre, de akkor csak 100,2 km volt a táv. Nem azon aggódtam, hogy 2 hete Sárváron 24 óráztam és 172 km volt a lábamban, az inkább határozottá tett. Kevés dombos edzésem volt, és nem tudtam, hogy állok ezzel. Tehát cél a 17 óra, és végig menni rajta, mindenképp.

    

Nagy szerencsénk volt az időjárással. Eszményi, gyönyörű futóidő volt. Érzésre mentem örömfutással. Semmilyen „mérőeszköz” nem volt rajtam. Az óra is csak azért volt nálam, hogy tudjam, mikor harangoznak. ;-)

Tényleg jól esett, 25 km-ig 6 percesek alatt voltam. (Ezt csak utólag tudom, a részeredményekből.) Kollár Szabolcs barátommal sokat vidámkodtunk az elején.

Utána is ahol lehetett egyenletesen futottam, az emelkedőket pedig határozottan gyalogoltam meg. Még a Vadálló kövek is „egyszuszra” volt meg, és ez nagyon feldobott. Magamhoz képest Pilisszentlászlóig (77,7 km) „álom” részidőket mentem. A finom meleg leves után a Kisrigóból Lőw Andrissal indultam ki. Toltuk rendesen, hogy minél többet kihasználjunk a világosból. Andris szépen levezette, hogyan is jönne össze a 14 óra, de 80 km körül én kezdtem „elfogyni”. Le is maradtam. Nagy gondjaim nem voltak eddig, de a csobánkai frissítő pont előtt 1 km-rel a korom sötét erdei ösvényen kialudt a fejlámpám. Volt tartalékom, de mindent tapogatva tudtam elvégezni. A rohadt elemek beragadtak, a rajtszámomról egy biztos tű segített. A lényeg, ez alatt a 5-10 perc alatt kellően kihűltem. Csobánkán elég morcos voltam a ponton, de viszonylag hamar elindultam. De a futás már nem ment, így a maradék közel 14 km-t legyalogoltam. És még kb. 600 m szint is volt benne.

Két arca van a versenyemnek. Az egyik egy örömfutás, álomszerű teljesítménnyel 80 km-ig, amikor is kiadtam magamból mindent, amire képes voltam. A másik a maradék 25 km, amikor is kicsit fájt, hogy 15-20 futó beért és otthagyott, de kezeltem a gondokat, kezeltem „magam”, a fejemet, és tudtam, hogy végig akarok menni rajta. És a csoda: így is 43 perces PB javítás egy 4,5 km-rel hosszabb távon.

A küldetés így most is teljesült. Mert az idén nem lesz célverseny. Az idén „csak” versenyek vannak, melyeket be kell fejezni mindenáron.

 

Szóval jó volt! Egy kicsit megint erősebb lettem …………..