Tavaszi hadjárat 2013

Tavaly, ahogy hazatértem Athénból, megfogalmazódott bennem, hogy méltóképpen, úgy futómódjára „elbúcsúzom” Ujj Zolitól. Én (is) nála, a versenyein kezdtem el az ultratávokat. Ezért október 7-én részt vettem a Kis-Balaton körön, majd október 20-án és 21-én a Fertő-tó kört tettem meg, ahol Juditom és Attilám bringatúráztak párhuzamosan. Majd november 3-án lezártam a 2012. évi „terep-korszakot” a Piros 85 terepfutással. Az előző év itt ért véget.

 

Novemberben már tulajdonképpen elkezdtem a 2013. év alapozását. Nagyon egyedire sikeredett. 4 hónapig, egészen február végéig ki se mozdultam a futópadról, illetve csak a hétvégi hosszúfutások zajlottak a szabadban. Munka után erre mindig rá tudtam venni magam, nem kellett a sötéttel, a hideggel és az időjárással bajlódni. Persze az alapozás tervezésénél még attól is tartottam, hogyan fogok én a padon 25 km fölött futni időnként. Aztán úgy adta a sors vastag hóesés formájában, hogy az egyik hétvégi 50 km-t is kénytelen voltam futópadon megoldani. Furán indult, de aztán teljesen hozzám nőt ez a szerkezet. Nem volt tétlenség, novemberben 522 km, decemberben pedig 587 km lett a havi teljesítmény. A folytatás nem csak mennyiségben lett már több, de igyekeztem a minőségen is javítani. A célom az volt, hogy a régóta szajkózott gyorsulást végre megpróbáljam elérni, megvalósítani. Tehát január 700 km, február pedig 658 km volt.

 

Erre a munkára alapozva építettem fel a 2013. évi versenyszezont. A tervezett versenyek úgy követték egymást, hogy a gyorsulást lehetőség szerint „tetten” lehessen érni egyre bővülő távokon. Ezért lett a március és az április eleje a „tavaszi hadjáratom”. Három verseny szerepelt benne.

 

Pécs-Harkány Országúti Futóverseny (25 km) 

 

2010-ben jött először az ötlet néhány jóbarátnak, és az idén március 2-3-án már negyedik alkalommal „táboroztunk le” Harkányban. A terv mindig az volt, hogy szombaton futunk egy hosszabbat, este kiáztatjuk magunkat a fürdőben, majd pedig vasárnap reggel befutunk Pécsre a futóverseny rajtjához, hogy utána a versenyzőkkel visszafuthassunk. Jól megszerveztük, nem "szenvedtünk" hiányt semmiben, mindenki hozott ezt-azt, és a finomságokat együtt fogyasztottuk el.

 

Kis tanakodás után talán az eddigi legszebb útvonalat sikerült kiválasztanunk szombatra. Szép dimbes-dombos, tradicionális pincesorok, és az időjárás igazi tavasz volt. Az útvonal: Harkány - Siklós - Nagyharsány - Villány - Villánykövesd - Palkonya - Újpetre - Vókány - Siklós – Harkány. 48 km jött össze. Este pedig Siklósra mentünk át pancsizni, szaunázni.

 

Másnap valóban "beszaladtunk" a Pécs-Harkány Futóverseny rajtjához. Szép nyugodtan mentünk, hallgattuk az ébredő tavasz csicsergő rezzenéseit. Az idén benevezve, versenyként futottam vissza, hiszen ez lett a hadjárat első versenye. Egy rövidebb távon voltam kíváncsi, hogy mire lehetek már képes. Beérve Pécsre, átvettem a száraz felsőt. Elég volt egy hosszú ujjú, frissítést cseréltem, majd volt 10 percünk az "átszálláshoz", de végül is elértük a "csatlakozást". :-)

 

A pulzuskontrollt a 135-140 tartományban indítottam. De a verseny hevében feljebb ment. Láttam, hogy az emelkedők is 5:00 - 5:10 -zel mennek, és éreztem, hogy tudom tartani. Így a pulzuskontroll 145-150 lett. Nem semmi érzés volt számomra, hogy az emelkedőn felfelé ötösével, tízesével előzöm a futókat. Én ilyet korábban nem „tettem”. ;-) A barátok (Ernő, Tamás) látva a tempót, szinte extázisban szurkoltak. Ez is dobott rajtam. Az utolsó 5 km-em 4:20-as tempóban volt. Félelmetes! A célban sokan elcsodálkoztak, és persze én is! ;-) 2:01:19 lett a végeredményem, 4:51 átlaggal. A büdös életben nem futottam még négyessel kezdődővel, ráadásul 25 km-en. „I am happy, very happy!”

 

BSI Balaton Szupermaraton (4 nap – 195 km)

 

Hadjáratom következő állomása ez a verseny volt, ahol nem csak egy, de négy nap kell megpróbálni gyorsan haladni. Március 21-24-én rendezték meg immár hatodik alkalommal. Hatból négy részvétel már szinte törzsgárdának számít, hiszen induláskor zsinórban az első hármon részt vettem.

 

Nagyon keményen és szépen kezdtem az első nap, 48 km-t 4:06:48-cal futottam le. Ugyanilyen határozottan kezdtem a második nap is, de később a szembeszél „beleköpött” a levesembe és alig tudtam 5 óra alá tolni az 53 km-t. A harmadik nap ismét jó futóidő volt. Kicsit takarékosabban kezdve, felültem a lányok „vonatára”, akik már napok óta trappolnak együtt.

 

Éreztem, hogy szétárad bennem az erő és a végét nagyon megtoltam, Gyebnár Évi befutó ritmusát tartva "sprinteltem" a cél felé. Ez nagyon "fincsi" futás volt. A negyedik napra extrém időjárást kaptunk, hóesés, fagy, csúszós utak.  A lábamban még keménykedett a tegnapi nap, így hamar letettem a további „versenyzésről”. Kifejezetten a biztonság érdekelt. Kicsit nehézkesen, de végigtoltam.

Az eddigi teljesítéseim összehasonlítva: 

2008    (195,3 km)            21:06:11 (6:29)

2009    (194,5 km)            19:00:50 (5:52)

2010    (194,5 km)            18:09:36 (5:36)

2013    (195,4 km)            17:57:36 (5:31)

 

Ha csak kicsivel is, de 12 perccel javítottam az eddigi legjobb eredményemen. Összetettben 29. lettem a 171 indulóból, korosztályomban (40-55 év) 13. lettem a 74 indulóból, és a tényleges M50 kategóriában pedig 3. lettem a 11 célba érkezőből.

Szóval visszatértem ide is. ;-) A rövidebb, gyors napok: szuperül sikerültek, királyság! A hosszabb napok, extrém időjárással: szóval az közepes, ennyi minimum elvárható. Tehát, osztályzat: mondjuk négyes fölé. Remélem, a „féléves” bizonyítványban majd ez még javítható. :-)

 

Már régen voltam ilyen sorozatterhelésen, valóban nem tudtam, mit várhatok el magamtól. Mind a négy nap egy-egy teszt nap volt számomra. Nagyon jó visszajelzéseket adott, hogy mi van már meg, és persze azt is, hogy még hol vagyok gyengus. Az ugye nem titok: a munka folytatódik, mert nélküle nem lesz eredmény! Nagyon jó volt újra látni, találkozni a kedves barátokkal, ismerősökkel. Szép és mozgalmas verseny volt.

 

KISBÉR 100 km-es Országos Bajnokság

 

A hadjárat első „vérre menő” ütközete következett. Április 6-án volt a verseny. Köztudott, hogy Kisbér és Bakonysárkány közötti távot kell hatszor megtenni, közben összegyűjtve 670 m szintemelkedést. Talán az egyik legkeményebb 100-as pálya ez a „környéken”. Számomra egyáltalán nem ismeretlen, mert ötödik alkalommal vettem részt.

A tét az első kvalifikáció megszerzése volt, hiszen a Spartathlon „játékszabályának” egyik eleme, hogy 10 óra 30 perc alatt teljesíteni 100 km-t.

 

Az eddigi teljesítéseim összehasonlítva: 

2008    12:54:55 (7:45)

2009    12:23:02 (7:26)

2010    10:49:48 (6:30)

2012    12:18:03 (7:23)

2013    10:27:53 (6:17)

 

Az első 50 km-ig, 4:35:13 (5:30) még élt az "A" és "B" tervem reménye is. De most végeredményben "csak" a "C" tervemet tudtam megoldani, 10:30 alatt értem célba. De ez az első kvalifikációm megszerzését jelenti!

Nem volt semmilyen különös problémám, a frissítésem tökéletesen működött, gyomrom rendben, öltözet rendben, egyedül az izmaim álltak be 50 fölött. Órákon át tartó fejmunka volt, hogy minden percben motiváljam lábacskáimat, hogy nem fájnak Ők, csak úgy érzik. ;-) Menniük kell, dombra fel, tempóban. Nem hagytak cserben, bevittek a célba, de 5 órán keresztül tartott ez a "végtelen út" effektus.

 

Persze azért keresgéltem, hogy mi is befolyásolhatta (ronthatta) ennek a futásomnak az eredményét. Pl.:

  1. A 4 napos BSI Szupermaraton még csak 2 hete volt
  2. Egy hete 6 percessel edzettem egy 70 km-es dombosat
  3. A verseny napja előtti este talán 2x1,5 óra nyugodt alvásom volt
  4. A pálya dimbes-dombos (670 m szint), amik az idő múltával hegyekké nőnek
  5. Az első 50 km-t lehet, hogy elfutottam?
  6. A második 50 km-en erős szél kerekedett, ami háromszor szembe fújt :-)

 

Végül is nagyon elégedett vagyok, mert nagyon megdolgoztam ezért az eredményért. Egy kicsit azért most is faragtam a "sorsomon". Tavalyi erőnlétemhez képest közel 2 órát (1:50:10) sikerült javítanom. Tehát egy év edzésmunkájával 2 órát fejlődtem "vissza". :-) Ugyanakkor még ilyen nehéz körülmények között is 22 percet (21:55) tudtam javítani az abszolút PB-en is.