Nyári dombos kedvtelések 2013

Az április végi sárvári „nagyot akarás” után a tanácstalanságom abban mutatkozott meg, hogy az eredetileg eltervezett májusi hónapot teljesen kilazítottam. 80 kilométeres heteket teljesítettem csak, végeredményben 369 kilométer lett. A végére az ösztöneim már határozottan tudták, hogy ez nem rossz dolog, és tényleg valami új erőt és józanságot éreztem a motiváltságomban.

 

ULTRABALATON

Persze június elején még ott volt kedves versenyem, az Ultrabalaton. Vágyaimban persze, hogy ott volt, hogy jó lenne megdönteni a 2011-es 26 órás rekordomat. Valahol bennem volt ez a cél, de leegyszerűsítettem a feladatot a „határozott haladás” elvére. Így utólag már látom, hogy a májusi edzéseim nem voltak olyanok, hogy ebből kijöjjön egy „tüzes” UB teljesítés.

Az idén már Balatonaligából volt a rajt. Én Keszthelynél, 120 km-nél szálltam ki. De komolyan nekimentem ennek versenynek, hiszen a részeredmények nem voltak rosszak: 40 km - 3:59; 80 km - 8:35; 100 km - 10:57. És ezen a szakaszon benne volt minden dombos szakasz is.

Magamban nagyon gyorsan és egyszerűen úgy értékeltem, hogy amit megtettem, azt jól tettem. Amit nem tettem meg, az kérdés lehet. De az is maradt, mert a válaszokkal nem foglalkoztam. A 120 km-es "tünetek" mellett semmi bajom nem volt, az energetika is rendben ketyegett. Egyszerűen akkor, ott Keszthelyen nem akartam tovább. Biztos közrejátszott, hogy a gyenesi bejárónknál vettem át az eső utáni száraz ruházatot, a lendületem megtört, és „elfogott” a honvágy. UB idején nem előnyös a Balcsi mellett lakni, kivéve, ha az a célnál van. ;-) Döntöttem, az én döntésem volt, vállaltam és elfogadtam. Hogy biztos legyek a dolgomban feldobtam egy érmét is. Nem a "vesztes verseny" oldalára esett, hanem az "egy jó edzés volt" oldalra. :-)

Az, hogy lelkileg nem őrlődtem a történteken már nagyon előremutató volt. Nagy motivációs szavak helyett holnap egyszerűen felkelek, és teszem a dolgomat tovább. Másnap ismét ezt teszem, és utána újra kezdem minden nap. Ekkor fogant meg a „nyári hadjáratom”.

A teljesség kedvéért a versenyösszesítésem:

Én - UB = 3 : 3. 2008 - Nem; 2009 - 30:40; 2010 - 30:46; 2011 - 25:54; 2012 - Nem; 2013 - Nem.

 

A FUNDAMENTUMOK

Június 2-án visszavonatoztam Balatonaligára, hogy leadjam az időmérő chipet. Az ablakból csodáltam a futókat, akik magukkal és a szintidővel küzdve kitartóan haladnak. Nekem is ezt kellett volna tennem? Hiszen ők mind mögöttem voltak. Igen, egyszer majd kell! Egyszer, de akkor nagyon.

Csendben, a befutottak örömét nem zavarva leadtam a szerkezetet, majd indultam az autómhoz. Mindig, minden okkal történik. Szembe jött velem, barátjával Kalotai Levente, általam nagyon tisztelt Spártai Hős. Kicsit panaszkodunk egymásnak, hiszen mindketten Keszthelynél szálltunk ki. Ő kérdezi, hogy nekem van-e még valami nagy cél. Mondom, még mindig ugyanaz. Nagy hajrát kíván, majd mondja: Spártára a dombokat kell gyúrni!

Így történt, hogy ami teljesen evidens, de még sem gondoltam rá, azonnal kőkemény, meghatározó szándékká vált bennem. Igen, most a domboké lesz a főszerep! Be kell építenem az edzéstervembe.

Tehát, tavaly novemberben elindítottam egy téli, tavaszi erősebb alapozást. Ennek lett az eredménye a Pécs-Harkány, a 4 napos Balaton kör, és a kisbéri 100-as. Kisbéren benyomtam magam 10:30 alá. Mindezt azzal a céllal, hogy lássam, tudok-e gyorsulni és van-e értelme beneveznem, befizetnem. Akartam még Sárvárt és az UB-t, de egyik sem jött össze. Nem testben volt a hiba, hanem valahogy az ösztön ellenkezett, hogy mentálisan kiégessem magam. Májusban meg is ültem egy kicsit mennyiségben.

Már a téli, tavaszi felkészülésemben is látszottak, hogy az edzéstervemet milyen szempontok jellemzik. Amit a tavalyelőtti sérülésemből megtanultam, azok remekül működtek és egészségesen tartottak (reggeli tornák, gél betét, cipőhasználat, stb.) Így nem fájt semmim, illetve minden csak annyira, amennyire kellett.

A nyári hadjáratom fundamentumai pedig a következők lettek.  Úgy érzem jó volt a májusi felező vonal, mert az utána lévő négy hónapot így át tudtam fogni motiváltságban, fel tudtam pörgetni magam. Június (660 km), július (780 km), augusztus (850 km) emelkedően erős mennyiségű hónapok voltak. Míg szeptember egy szinten tartásról, és a visszapihenésről fog szólni. Egyre inkább elfogadta testem a fokozatosan emelkedő terhelést, a fáradtságot és annak gyors kipihenését.

Edzéstervem tematikája nagyon egyszerű volt. A heteim úgy váltakoztak, hogy 2 emelkedően erős után egy pihenő hét jött. Egy héten hat napot edzettem, kemény és könnyű váltakozva. Hogy maradjon a gyorsulásom, vagy talán fejlődjön is, van két nap, amikor résztávozok és tempózok. Persze köztük rengeteg "lassú" kilométert is gyűjtve. A mostani négy hónap pedig annyiban más, hogy két napot szánok a szintekre. Ezt eddig soha nem csináltam. Hála érte Kalotai Leventének! Egy hétközi dombozás volt sulykolásként, míg a hétvégi hosszúim csak is dombos, hullámos utakon lehettek.

Összegezve, három pilléren állt a nyári felkészülésem: erős és emelkedő kilométergyűjtés, gyorsítás, és a szintek sulykolása. Ez lesz a maradék időben is. És valóban kezdem erősnek érezni magam újra testileg, és lelkileg. Persze természetesen hullafáradt vagyok minden este.

 

DOMBOS FUTÁSOK

Tehát ez lett a sláger! Ez is fokozatosan kerekedett ki. Apránként jöttek az új és új ötletek. Izgalmas felfedezés volt ez. Egyrészt fizikálisan, hogy bírom-e, tudok-e erősödni? Másrészt olyan harmóniába kerültem a természettel, a környékünkkel, hogy alig vártam mentálisan, hogy újabb és újabb helyekre, látványokra bukkanjak. Ezért nem csoda, hogy bőven „dokumentáltam” ezeket a hatalmas élményeimet. A testi fejlődést kifejezték a számok, az útvonalak, és a szintrajzok. A harmóniát egy-egy fotó örökítette meg. A kettő együtt pedig mentálisan mindig „megelevenített” egy verset, egy dalt, melyek nagy-nagy motivációt adnak utamon.

2013-06-06: Mandulás (10x domb)

Az első dombozásom. Balatongyörök után a golfpályánál van egy aszfaltos, mandulafákkal övezett 500 m-es út. Ezen futottam fel tízszer. Ebből csak az első hármat, és az utolsó kettőt tudtam még 5 perces tempó alatt teljesíteni. Akármikor felértem, a túlparton a fonyódi és a boglári hegy nézett rám folyton szemrehányóan, amiért az UB-n nem ejtettem útba őket. De a végére ők is megértették, mert láthatták, hogy van még mit dolgoznom.

2013-06-08: Hévíz (26 km – 5:25 átlag –– 28C)

A keszthelyi új temetőtől indultam Hévízen keresztül Alsópáhokig és vissza, majd ezt még egyszer megtettem. Aztán meg kiegészítettem egy kis Fenyves Allee-i barangolással. Nagyon tetszett a pálya. Miért is nem jöttem eddig?! De egyszer mindennek eljön az ideje. Szép hullámos, és a fák baldahinja 1,5 km árnyékot ad 5 km-en belül. Szép látvány volt a hévízi tó a fürdőzőkkel, de most nem kívánkozott bele a keringésem, maximum az izületeim. A Fenyves allén pedig olyan fenségesen méltóságteljesek voltak a szálfák. Folyamatos diadalívet adtak edzésem végére. Ekkor még nagyon beledöglöttem a dombokba, de mégis élveztem ezt a "továbblépést".

2013-06-13: Mandulás (10x domb)

A második dombozásom. 5 perces alatt most is csak az első négyet tudtam, de a pulzus már jobban bírta. A Balaton pedig lenyűgöző volt ebben a tiszta időben. Két hét múlva azonban már mind a tíz domb 4 percessel kezdődött.

2013-06-15: Büdöskút (40 km – 6:03 átlag –– 32C)

Útvonal: Gyenesdiás - Balatongyörök - Büdöskút - Várvölgyi út - Büdöskút - Balatongyörök – Gyenesdiás.

Büdös kút a Keszthelyi hegység nevezetes, legmagasabb pontja. Itt jutottam fel a "csúcsra", kétszer is, oda-vissza. Minden adott volt: 40 km, 32 fok, emelkedők, az Akarat. És még a 4 órát is megközelítettem.

2013-06-22: Aszófő (50 km – 6:25 átlag –– 34C)

Útvonal: Aszófő - Pécsely - Vászoly - Dörgicse - Balatonakali - Dörgicse - Vászoly - Pécsely - Aszófő - Tihany – Aszófő.

A tétet emelve, elautóztam Aszőfőig és onnan csináltam ezt a karikát. Az UB-ről az odaútat már nagyon ismertem. Viszont most a visszaútra is kíváncsi voltam. Jól tippeltem, ugyanúgy emelkedik. ;-) Pécsely és Dörgicse között finom kővel volt leszórva az út. Valószínűleg, hogy ne "csússzon" úgy az aszfalt a nagy forróságban. :-) 40 kilométer után, merőleges napsugarakkal desszert volt, hogy bementem Tihanyra nosztalgiázni. 2011-ben nagyot küzdöttem az emelkedőjén, hogy 26 óra alá kerüljek. Most is, ahogy gurultam  lefelé a régi célhoz, ujjaim kezdtek kinyílni a "befutóképhez". :-) Hálás köszönettel tartoztam a településeknek, akik nélkül ez a projekt nem jött volna létre. Arany fokozatú, kiemelt támogatóm volt Pécsely és Dörgicse, ahol a kék kutak pincehideg vizükkel frissítették felhevült testemet.

A vászolyi emelkedő mindig is a kedvencem volt, 10%, 1000 m. Pécsely látványa is lenyűgözött, ahol hatalmasat "fürödtem" a csapnál. A tihanyi "küzdős" emelkedőmön sehol egy árnyék. Ekkor volt a Levendula Fesztivál nagy nyüzsgéssel.

2013-06-29: Rezi vár (45 km – 646 m – 6:09 átlag – 20C)

Útvonal: Keszthely - Hévíz - Alsópáhok - Felsőpáhok - Hévíz - Nemesbük - Karmacs - Rezi - Rezi vár - Rezi - Cserszegtomaj - Hévíz – Keszthely.

Aztán elővettem a Keszthelyi hegység térképét és próbálgattam kitalálni útvonalakat. Ez a karika volt az első a környékünkön. A lényeg az volt, hogy hullámos legyen. Azt hiszem, ezt teljesítette. A hasznos, és technikás "pálya" azonban gyönyörű tájakon és településeken vitt keresztül. Élveztem. És mindez csak karnyújtásnyira van tőlünk. Ez után ki fogom tárni mindkét karomat, hogy meg is ismerjem, hol élek. ;-) 25 km-ig volt egy potyautasom, mert csak ekkor kezdtem meg a 2 literes ivózsákot. Fő a biztonság, nem tudtam, hol tudok feltölteni.

Felsőpáhokról pazarul rá lehetett látni Hévízre, távolabb pedig Cserszegtomajra, ahol vissza fogok jönni. Nemesbük és Karmacs között egy földúton jöttem át. Ebből a szögből még nem láttam a Balaton, ott van hátul a keskeny csík. Karmacson emlékeztem, hogy van egy műemlék templom. Egy kis zsákutca vitt fel a temetőhöz. Na itt lehetett volna feltankolni. A temető egy kis dombon van, ahonnan átlátni a másik huplira, ott a háztetők már Rezihez tartoznak. Meg is szenvedtem a rezi emelkedővel. Nem tudtam (most még :-) ) végigfutni, 3x séta volt benne.

2013-07-05: Várvölgy (62 km – 895 m – 6:51 átlag – 31C)

Útvonal: Balatongyörök - Büdös kút - Cserszegtomaj - Rezi - Zalaszántó - Várvölgy - Lesencetomaj - Vállus - Büdös kút – Balatongyörök.

Nahát ebben is volt hullám meg dauer elég. „Tele tankkal” indultam neki a hosszú emelkedőnek, de éreztem a visszahúzó szándékot. Páran nem szívesen jöttek velem, pl. 2 literes ívózsák, 2x 7 decis flakon. Aztán ez a tele tank folyamatosan megmaradt, mert tartottam a melegtől. A pálya jó, de a frissítés az gyér volt. Sehol egy működő kék kút. Cserszegen egy ház udvarába kéredzkedtem be a kerti csaphoz. Reziben, Várvölgyön csak bolt volt: hideg víz, alkoholmentes sör. Csak Lesencén volt a temető az útvonalam mellett.

A rezi emelkedő most jó volt, hiszen lefelé mentem. :-) Utána egészen Várvölgyig sok, lassú, meleg aszfalt volt. Már 40-nél elegem volt, de a 20-at még odaküszködtem. Így ez lett most a legértékesebb része. Nagyon meggyepált, de hát ez volt a célja. Megéltem, amit meg kellett.

Cserszegtomajon hosszan haladtam, hiszen ez Közép-Európa legnagyobb területű faluja. A Rezi vár alatt most a másik oldalról futottam. Előtte olyan volt a táj, hogy eszembe jutott egy idézet: "Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta." Ahogy lefelé haladtam Lesencetomajra a tanúhegyekről ismét egy új "beálltás" lepett meg.

2013-07-07: Tardos (30 km – 420 m – 6:12 átlag – 30C)

Útvonal: Tardos - Süttő – Tardos.

Ezen a hétvégén Tardoson volt egy baráti összejövetel, ahol Tóth Attilát és Ágit búcsúztattuk, mert kiköltöztek Angliába. Vasárnap csapatostul nekifutottunk a hegynek, és ki-ki kedve szerint futott egy-egy távot. A vidámság jellemző volt végig. Hárman együtt maradtunk, így engem Lajkó Csabi és Tóth Atti futtatott meg jól a dombon. Egyébként nem szokásom ennyi távot, ilyen szinttel vízről és "zsírról" megcsinálni. :-)

2013-07-13: Badacsony (45 km – 1.904 m – 8:25 átlag – 24C)

A Badacsony, és ami körülötte van. Alias: Tour de Badacsony. (Kiejtése: túr dö bedekszoni)

A labirintus titka egyszerűen: fel, le, körbe, fel, le, körbe.

Részletesebben:

Első kör: Tördemic; Kéken fel (Bújdosók lépcsője), Sárgán le; Tomaj; Petőfi u.; Kéken fel és végig (Köbölkút, Kilátó); Tördemic; Római úton; Tomaj; Sárgán fel; Kéken le (Köbölkút); Petőfi u.; Római úton; Tördemic.

Második kör: Tördemic; Kéken fel (Bújdosók lépcsője), Sárgán le; Tomaj; Sárgán fel; Kéken le (Köbölkút); Kéken fel és végig; Tördemic.

Elég volt egy 7 decis flakon, hiszen három bázis helyen volt vízvételi lehetőség. Tördemicen és Tomajon kútakból, valamint a sárga jelzésen középen volt a Klastrom-kút forrás. Szó szerint a hegy leve volt, nem volt benne maligánfok, de iszonyú hideg volt. Helyenként többen megjegyezték, hogy mintha már láttak volna lent vagy éppen fent. Vagy kérdezték, hogy hányadik köröm ez. Valóigaz a hegy tartozéka lettem. :-) A második kör már ólmosabb volt, de hát végül is küszködni jöttem. A combfeszítőim jól "belázasodtak". Ezért egy ismétlés is kilátásban volt.

A szintrajzot tekintve kétszer is sikerült Badacsony sziluettjét "megrajzolni". Megörökítettem az első kilátásomat fentről, illetve a Római útról fönt picikén a Ranolder keresztet. Vagyis egyszer fent, máskor lent. Akár az életben. Tavaly vadi új kilátót építettek, csodás kilátással a tanúhegyekre és a Balatonra. Mit keresek én ott?! Miért nem futok?! Lehet, hogy csak egy kóbor kutya vitte körbe a Garminom? ;-)

2013-07-17: Vonyarcvashegy - Kápolna

A manduláshoz mindig el kellett autóznom, a vonyarcvashegyi kápolna azonban egy 5 kilis bemelegítéssel gyalog is megközelíthető. Ez fele hosszú táv, de kb. kétszer magasabb. Vagyis lassabban lehet haladni, de szintek jól sulykolhatók. Természetesen az első alkalommal jól „pofonvágott”, de azért nem olyan reménytelenül, hogy „keresztre feszítsenek” miatta.

Az első leckéket is megtanultam. A 10 domb után hosszú, 10 km-es levezetést terveztem, de már az elején elszállt az erő a lábamból. Kiürült a raktár. Semmi nem volt nálam. Nem lehetek ilyen töketlen! Hogyan is csinálná Lőw Andris? És igen, a golfpálya büféjében kaptam két csokit pénz nélkül. :-) Tudtam én, hogy rengeteg jó ember van. Kitartott hazáig. Holnap meg majd úgy is "visszaszaladok" a pénzzel.

Szeptemberi alkalommal véletlenül edzőtársam is kerekedett. Lőrincz Endre csatlakozott hozzám Vonyarcvashegyről. Mondtam, hogy csak a kápolnáig megyek, mert ott dombozás lesz. Mondta, hogy jön velem egyet, kicsit körülnéz, de aztán 15-öt együtt toltunk. :-) Gyorsabban telt így az idő, meg a sebesség is jobb lett. Felfelé nem szuszogtam, hanem beszélgettünk. :-)

Dombozásaim:

07.17 – 10x –    5 km – 7:30 átlag – 310 m emelkedés – 30C fok

07.23 – 30x –  15 km – 8:21 átlag – 930 m emelkedés – 32C fok

08.01 – 15x – 7,5 km – 8:34 átlag – 465 m emelkedés – 30C fok

08.08 –   6x –    3 km – 9:29 átlag – 186 m emelkedés – 42C fok

08.15 – 30x –  15 km – 8:25 átlag – 930 m emelkedés – 18C fok

08.22 – 20x –  10 km – 8:21 átlag – 620 m emelkedés – 21C fok

09.03 – 20x –  10 km – 7:23 átlag – 620 m emelkedés – 18C fok

 

2013-07-20: Büdöskút (40 km – 511 m – 6:28 átlag – 30C)

Útvonal: Gyenesdiás - Balatongyörök - Büdös-kút - Várvölgyi út - Büdös-kút - Balatongyörök –Gyenesdiás.

Június közepén debütáltam ezen az útvonalon. Akkor még nem volt meg a Garminom, így szintrajzom nem volt. Most azt hittem, hogy ez a „rövid” táv, kevés szinttel majd rutinosan meglesz, esemény nélkül megoldom. De tettem róla. Kézben vittem 1 liter plusz vizet, amit 8 kilinél leraktam. És így a maradék 32 kilit 12 deci vízről kellett volna megcsinálnom. Totál eszetlenség! Persze hogy 21 kilinél visszafelé már elfogyott a vizem. Porzó vesével, takarékon irány a hegytető. Nagyvonalúságomért megérdemeltem a büntetést. Vagy!? Sors Bácsi! Ma ez volt a lecke? Betévelyegtem a büdös-kúti erdészlakhoz. Szerencsémre egy nagypapa víkendezett az unokájával. Mondta, hogy se a lenti forrás, se a házi csapból nem iható a víz. De kaptam tőle a saját ásványvizükből 1 litert. Helyben 7 deci egy szuszra, 3 deci magammal. Ez a hét már csak ilyen kunyizós lett. :-) Visszafelé próbáltam keresgetni a lendületet, de már nem találtam rá.

Legközelebb, augusztus 31-én azonban iszonyúan meghajtottam, 5:14 átlag jött ki.

Részidők:

1.lap: 5,00 km - 5:11 - 130/140 -     0 m

2.lap: 5,00 km - 5:30 - 134/145 - 136 m

3.lap: 5,00 km - 5:38 - 139/145 - 136 m

4.lap: 5,00 km - 4:42 - 132/138 -     8 m 

5.lap: 5,00 km - 5:44 - 139/146 - 170 m

6.lap: 5,00 km - 5:06 - 139/153 -   54 m

7.lap: 5,00 km - 4:57 - 136/148 -     6 m

8.lap: 5,00 km - 5:04 - 141/152 -     1 m

 

2013-07-27: Badacsony (51 km – 1.911 m – 9:10 átlag – 37C)

Tényleg megismételtem ezt a badacsonyi kiruccanást, mert nagyon hasznosnak tartottam. Kis területen sűrűn ismételhető a fel-le haladás, frissítés nem gond, boltból extrák is beszerezhetők, a kánikula adott volt. Kevésbé futható, de a mászást jól lehet sulykolni. Most egy picivel többet mentem. A végén már nagyon számolgattam a „lépéseket”. Azt hiszem végtelen jött ki. :-)

2013-08-03: Rezi (75 km – 1.280 m – 7:28 átlag – 38C)

Útvonal: Balatongyörök (erdei parkoló) - Büdös-kút - Vállus - Lesencetomaj - Várvölgy - Fagyoskereszt (K+) - Rezi - Szántói út - Rezi - Szántói út - Rezi - Fagyoskereszt - Várvölgy - Lesencetomaj - Vállus - Büdös-kút - Balatongyörök (erdei parkoló).

A Keszthelyi-hegység településeiből ismét gyártottam egy kombinációt. Most nem karika, inkább csillag lett. Én talán már csak, csak, de az órám nem "ultrafutó". Így 60 kilométernél leállítottam, utána már csak stopper volt. Így természetesen az a "piros" visszaért a "zöldhöz". No meg a piros jeltől kellett visszaérnem szintben is, persze tükrözve.

Előtte már jártam ezeken a helyeken, így tudtam, hogy a "csillag ágain" három vízvételi bázis lesz. Válluson, a lesencei temetőben, és Rezi határában egy utcai csap. 2 literes zsák, és 2x félliteres flakon kellett. A két flakon elég volt Lesencéig, persze rátöltve Válluson. A zsákot csak Lesencében töltöttem meg, ami elég volt Reziig. Reziben ismét feltöltés a visszaútra Lesencéig. Persze a flakonokat is mindig tele, hiszen azzal locsoltam magam. A végén már Lesencén a zsák üresen maradt, két flakonnal ki kellett bírnom Vállusig, illetve onnan két flakonnal a végéig. „Üzemanyag leltár”: 10 db Mars szelet, 4 db "jutalom" alkoholmentes sör, rengeteg víz. 4 só tabi, 4 Mg. 

Három fontosabb élményem:

  • Öt hete még a rezi emelkedőt megsétáltam. Most viszont megfutottam, ... kétszer is!
  • A lesencetomaji temetőt egy fekete macska "vigyázta" az árnyékban hűsölve. Nem volt hajlandó átmenni előttem, ..... kétszer sem!
  • Az utolsó harmad piszkosul fájt! De ez volt a "dolga". Most fájjon!

Futás közben ismét gyönyörű tájképek, újabb perspektívák tárultak szemem elé, amiket meg is örökítettem. Például távolban Zalaszántó kúszott fel a dombokra, míg a baloldali piros pötty a Rezi vár, a jobboldali pedig a fehér Sztupa volt. A várvölgyi úton a Fagyoskeresztnél kellett befordulni, hogy a K+ turistajelzésen eljussak Rezibe.  De most inkább "forró" volt. Viszont eszembe juttatta, hogy nekem is van egy "ilyen", amit már öt éve cipelek.

2013-08-10: Vindornyafok (52 km – 691 m – 5:47 átlag – 19C)

Útvonal: Keszthely (temető) - Hévíz - Alsópáhok - Felsőpáhok - Zalaköszvényes - Felsőpáhok - Hévíz - Nemesbük - Karmacs - Vindornyafok - Karmacs - Rezi - Cserszegtomaj - Hévíz – Keszthely (temető).

Mivel nem bírtam magammal vinni a "kályhát", ezért a mai "kánikulai dráma" elmarad. Ellenben nagy megtiszteltetés ért, mikor a fák el kezdtek hajlongani előttem jöttömre. Egyik-másik néha túlzásba is vitte. Mikor először beértem Hévízre nekem is bekapcsolták a "vízfüggönyt", de ez most Nemesbükig tartott. Aztán legközelebb csak Reziben kezdték a felhők újra siratni, hogy vége lett a 40 fokos kánikulának. Most elég volt két fél lityis flakon. Újratöltések: felsőpáhoki temető, karmacsi temető, rezi csap, cserszegi temető.

Nagyon jól esett ez a frissesség a sok-sok "vánszorgás" után! :-) Eszményi futóidő volt. Nem egészen a szeptember végi futóeseményekre való tekintettel, hanem csak úgy, általában. Mire hazaértem a nyár már újra pislákolni kezdett. A nemesbüki Határ-hidat már rég meg akartam örökíteni. 1860-ban épült és olyan robosztusosan szép.

2013-08-24: Zalaszántó (87 km – 1.288 m – 7:18 átlag – 16C)

Útvonal: Balatongyörök (erdei parkoló) - Büdös-kút - Vállus - Lesencetomaj - Várvölgy - Zalaszántó – Világosvár hegy (Sztupa) – Zalaszántó - Rezi - Zalaszántó - Várvölgy - Lesencetomaj - Vállus - Büdös-kút - Balatongyörök (erdei parkoló).

A már jól ismert útvonalakból összeraktam egy kis modellt. A méretaránya kb. 1:3. Természetesen hullámos. A 40 fokot nem sikerült megrendelnem, helyette egész napos áztató eső volt. Nem baj, megbecsültem. :-) Az órám ma sem bírta végig. Valójában az a "piros" ismét visszaért a "zöldhöz". Illetve még a piros négyzettől kellett visszaérnem szintben, persze megint tükrözve.

A jelszó most egyszerű volt: Haladni! Haladni dombra fel. Haladni dombról le. Haladni, ha akár egész nap áztat az eső. Haladni, ha pusztítana a "tűz". Haladni, mert valahol ott van a Paradicsom. Ott van, tudom!

A három hónapos menetelésem, és az utóbbi két sűrű hetem leghosszabb futása, koronája volt ez a mai. A munka "derekát" már elvégeztem. Ééééss kibírtam, hej! Már csak egy-két hét simítás, finomítás lesz még. Utána pedig körül kell néznem, hol van ezen a járgányon a fék. ;-) Véletlen, nem véletlen, nem tudom már. Lényeg, hogy ez lesz a rajtszámom is: Nr. 87.

Klassz élmény volt a szemerkélő eső felfutni a Zalaszántó mellett lévő, Világosvár hegyen található Sztupához. Itt váltottam pár szót Buddha-val is. :-) Mert mindig jó több lábon állni. ;-) Egymásra rakott kövek sokasága állt itt, minta Tibetben lennénk. Egyet én is felraktam ez egyik halmaz tetejére. Az út mellett lévő minden kavicsról ez a picinyke kövem fog eszembe jutni, és ami mögötte van: a rengeteg munka!