Terep Százas 2012

2012. május 12.

Ocean’s Twelve – Eggyel nő(tt) a tét

A tovább lépés jegyében a májusi „nagy” feladatként szerettem volna kombinálni az áprilisi megmérettetéseimet. Egy száz kilométeres és egy terepfutást kellett összehozni. Erre találták ki a Terep Százast. ;-) Sikeresen kipipálva! A szintidő 17 óra volt. Mondanom sem kell, hogy most is egy cél lehetett: végigmenni. Se több, se kevesebb. Aggódtam, hogy nem lépek-e nagyot, de az utóbbi hetek terepfutásai bátorság mellett józanságot is adtak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy enged gyógyulni úgy, hogy közben a kitartó terveim is teljesülhetnek.

A részletek:

  1. Kezdem azzal, hogy nagyon nagy hőség volt. Végig oda kellett figyelni a frissítésre, ne hogy kisiklás legyen. Jól kihasználtam a települések kék kútjait hűtésre, sok folyadék, sok só és Mg bevitel. Azt gondolom, ez most is jól sikerült.
  2. Mint egy málhás szamár, jól betárazva indultam el, ahogy egy 100 km-re fel kell készülni. De kiderült, hogy csak felesleges teher volt, mert olyan bőséges és kiszámítható volt a verseny frissítése, hogy a sajátom nem is fogyott. Legalább olvadt a zsírom is. : - )
  3. Dobogókőig, a táv harmadáig nagyon dinamikusan ment a haladás. A futásaim is elég gyorsak voltak.
  4. Dobogókőről Dömös felé indulva a Dunakanyar csodálatos panorámája fogadott. Egyébként, ahogy körbejártuk a Pilist, a Visegrádi-hegységet, a kiugró nagy hegyek, mély völgyek olyan óriási erőt sugároztak.
  5. Vadálló kövek. Talán nem is kellene folytatnom……… Minden tekintetben „kinyírja” az embert. Ebben a melegben ötször álltam meg mászás közben, hogy levegőt kapjak, ne durranjon el a pulzusom, igyak, de egy esetben egy gélt is el kellett nyomnom, mert totál kiment az erőm. Soha nem felejtem el.
  6. Fél távon, Pilisszentlászló felé haladva, a ponttól 800 méterre estem egy nagyot. De bal vállamon gördülve, a hátizsákom tompított mindent.
  7. A Kis Rigóba egy kicsit kiürülve érkeztem, így gyorsan sokat ettem és ittam. De már ki is lehettem merülve. Így Visegrád felé haladva a patak völgyben bekaptam egy holtpontot. Erőtlenül, fáradtan ment minden. De aztán az aszfalton monoton végig lefutottam Visegrádra.
  8. Talán 70 km körül újra rendbe jött minden. És szinte élveztem az avarbélelt, egysoros ösvényeken a futást. Pihentető volt a sok éles kövek után, és előtt.
  9. Az utolsó 25 km-t nem ismertem, mert 2010-ben, amikor először jöttem, a Kis Rigónál, 75 km-nél megálltam szétfagyva, nem folytatva tovább a „raftingot”, amit a tartós eső okozott. Volt 5 és fél órám. Ez nagyon sok „matekra” ad lehetőséget, de vigyázni kell ezekkel a számokkal! Az első új tanulságom ez volt: az idő, a táv, a szint és az erőnlét összehangolása, a motiváció kordában tartása.
  10. Közel négy órát mentem sötétben, egy fej és egy kézilámpa segítségével, hegyre fel és hegyről le. Ez volt a második új dolog. Felejthetetlen, de hasznos.
  11. A végére maradt, de a sok ismerős és ismeretlen futópajtás látványa, közös küzdése is része volt az EGÉSZNEK.

Ez Szabó Béla rövid tudósítása volt a Pilisből, …… a mezőny végéről. Lesz még folytatás, maradjatok velem. ;-)