Mátra 115 - 2012

2012. június 2.

Közösségi teljesítménytúra, táv: 124 km, szint: 6374 m, szintidő: 30 óra. Az első 20+ órás időtartamú júniusi nagy feladatom. A cél továbbra is végig menni. Ismét sikerült! DE! Nehéz volt, nagyon nehéz. Nem is fizikálisan, hiszen a T100-hoz viszonyított többlet távot, és a nagyjából a dupla szintemelkedést lépésről lépesre „elsajátította” az ember. És erre azt mondhatnánk: kemény volt. Én tettem nehézzé, magamnak. De talán nem is véletlen, hogy ilyen „extra oktatásban” volt részem. És ha innen nézem, akkor viszont egy csodálatos megmérettetés volt.

Részletek:

  • Érdekességek: Az egyik az, hogy nincs nevezési díj. Egy tálca sós, vagy édes sütit kell vinni beugrónak. Köszönöm Juditomnak a csütörtöki fáradozásait. A másik, hogy az oklevél mellett egy aranyos, kézzel kifestett bazalt kövecskét lehet választani a célban. Egy ilyen kőre fájt a fogam! :- )

  • Rajt: A túra Kisnánától Gyöngyöstarjánig halad. Én a cél településen „táboroztam” le már pénteken. Szombaton hajnali ötkor bebuszoztam Gyöngyösre, ahova hatra érkezett a pesti különbusz. Ehhez csatlakozva érkeztünk be a rajthoz, ami hétkor volt.
  • Barátok: Egy-egy ilyen túrán alapvetően számomra ismeretlen arcokat látok. Így nagyon örülök, ha barátokkal, kedves ismerősökkel találkozok. Andikát üdvözöltem hangosan. Lőw Andrisra és Gyurján Tomira ismét „felnéztem”. Mózsik Józsival ismét összemosolyogtunk: hát itt is, te is. És Szabó Sanyival pedig együtt voltunk „első bálozók”. De meg kell említsem Csőre Ernőt és Farkas Gabikát, akik az első feltételes ponton leptek meg, aztán meg Szorospataknál örültem nekik ugrándozva. A T100-on is ott voltak és frissítettek.
  • Kaják: Félelmetes terülj-terülj asztalkám volt minden ellenőrző ponton. Kezdetben a szokásos apróságokat kerestem, de aztán már jöttek a „tartalmasabb” étkek is. Isteni levesek voltak Galyatetőn, Hidegkútinál, jó sok tésztával és főtt húsival. Ágasváron sajtos tojásrántottát ettem. De a paprikás szalámis szendvicsek sajttal is sokat értek. A lassabb haladás miatt van idő emészteni, de a szintek miatt pedig kell is a kalória. Saját kajával megint túllőttem a célon, bár már szűkítettem. Csak a sós ropim, az étcsokim, és a mézem fogyott el félig. Ezeket inkább egy-egy emelkedő előtt kaptam be, mikor megkordult a gyomrom. A 2 literes tömlőbe csak egyszer töltettem egy liter vizet, mert a pontokon mindig bőven ittam folyadékot. Ez is olyan változatos volt, víz, teák kóla, sör!, limonádék, mentás hideg víz. Egyszóval pazar volt. Csillagos tízes az ellátás! :- )
  • Terep: Sok hegyet másztunk meg. Voltak már ismerősök a Mátrabércről, de újakkal is találkoztam. Viszont ezen a túrán a hegyekre mindig a legkeményebb oldalon másztunk fel. Pl. a Gyalyatetői áthaladási görbém olyan lapos, mutatva, hogy a szívem a torkomban dobogott felfelé. De ott vannak a nyaktörő részek. Most sem voltam kibékülve a Kékesről való nadrágfékes lejövettel. Galyavárra fel pedig Vadálló kövek-2. Ágasvár igazi lélekvesztő. A Muzsla alja egy átjárhatatlan „vadon”. Ha majd egyszer „igazi” terepes lennék, akkor úgy érzem, kellene egy jobb terepcipő, és tudni kellene használni a botot, mert ezekkel több tízpercet lehetne nyerni ezeken a helyeken. Szóval igazán megérdemli ez a túra a 4 pontot az UTMB regisztrációhoz!
  • Időjárás: Eljutottam hát a lényeghez. Pénteken még szép derűs időt jósoltak a Mátrába. Ehhez igazítottam mindent. No meg a 100 km-es versenyek szerint készültem mindenben. De kiderült, hogy ez nem csak 25 km-rel több, hanem a 6400 m szint miatt a 17 órához képest még 9 órával. Az sok, ahhoz még további dolgok kellenek. Hát nem voltak! Nem vittem, nem számoltam vele. Az egyik tanulság, hogy esőre minden körülmények között gondolni kell, a másik pedig, hogy a hegyekben estére szükséges váltóruha előre küldése. Ehelyett: semmi tartalék ruha előre küldés, öltözetben kompressziós zokni, rövid alsó, rövid felső, övtáska, hátizsák 2 literes tömlővel, egy vékony széldzseki. No meg egy 200 Ft-os piros nylon esőkabát, amiről kiderült, hogy övé lett a „főszerep”. A délelőtt ragyogott, ideális futóidő volt, néha még meleg is. Viszont Mátraházára érve 13-kor el kezdett esni az eső, és jó két óráig tartott. „Piroska” ellátta a feladatát, de azért mindenem csurom víz lett. Az estéig így nem is volt gond. De továbbra is borús volt, a levegő pedig hűlt és hűlt. Szabó Sanyival kb. együtt haladgattunk, és meg is beszéltük, hogy az „esti műszakra” majd összeállunk. Így lett. Fallóskúttól közel 50 km-ren, és 13 órán keresztül együtt meneteltünk. Hidegkútra (82 km) egyre kimerültebben értem, és utána még a Muzslára felmenni. Nem csoda, hogy a Diós-patakhoz hajnali fél háromkor értünk le. Fáztam. Ott pedig ropogott a jó meleg tábortűz, a feladni készülő futók szépen körbe ülték. Kicsit többet tetvészkedtünk, és már vacogásig kihűltem. Elgyengültem, járt a fejemben, hogy meg kellene állni. 96 km a lábamban elég volt, egy forró fürdő, egy ágy, egy meleg paplan. Agyaltam, de a megállás, és ezeknek a kellemes dolgoknak a megszerzése kivitelezhetetlen volt a Mátra közepén. Csak egy választásom volt, előre menni. Sanyától kaptam egy vékony kesztyűt, és egy téli futósapkát. Több a semminél. Magamra húztam azokat is, az esőkabát kapucniját összekötöttem. És felvettem a legmelegebb „ruhámat”, a futást, a mozgást, ami jól befűtött az esőkabát alatt a 6 fokos hőmérsékletben. Ezt viszont nem lehetett abbahagyni. 28 km, közel 7 óra volt még hátra a hidegben. Ez még olyan sok, hogy nem vágyhatsz arra, hogy mindjárt vége lesz, kibírom. Tulajdonképpen „elvágtam” az idegszálakat a külső érzésektől az agyhoz. Nem vettem tudomást a fázásról. Alap volt, és csak akkor lesz jó, ha haladok, és végrehajtom a feladat következő lépését. Szóval otthagytam a meleg parazsat, Sanyiék után eredtem. Szégyelltem, hogy megrogytam egy kicsit, de már tudtam: be fogok érni a célba!

  • Bakik: Egyszer tévedtünk el. Hidegkúti th. után nagyon neki indultunk egy jól futható erdei útnak, csak kb. 500 m után vettük észre, hogy egy ösvényen le kellett volna térni. A másik sztori meg egyenesen kabaré számba megy. Még most is szétröhögöm magamat. De ott azért másképp „hatott”. Muzsla, éjfél előtt! Tudtuk, hogy egy 4 km-es hosszú, meredek emelkedés lesz a zöld háromszögön. Patak átkelés, merülés, mély avar kiszámíthatatlan kövekkel, tele gallyakkal, mély vízmosások, nem látni kitaposott ösvényt, lámpával keresni a jeleket, aztán sok hatalmas fa kidőlések, amiket kerülgetni kellett. Szóval a hegy első harmadánál egy ilyen kerülgetésnél „elmászott” a koordináta rendszerünk. Sanyi egyszer megjegyezte, hogy nem jártunk-e itt már, én mondtam neki, hogy most azért megyünk lefelé, mert talán van egy kis gödör és utána emelkedik. A sok szuszogás után jól esett ez a 600-700 m lejtő. De ekkor szemből lámpások érkeztek, és kijózanítottak, hogy a hegy mögöttünk van. Ugye, milyen röhejes! :- )  Hátraarc, akkor kezdődhet minden elölről, vádlipumpa, szuszogás szótlan beletörődéssel. De rányomta a bélyegét, mert a Muzsláról a Diós-patak felé még a lejtőn is olyan lassan haladtam. Pedig itt a Mátrabércen áprilisban olyan vágtát vágtam le, hogy beérjek szintidőben. Egy kicsit ezek is hozzájárultak a feji elgyengülésemhez.
  • Virtus, edzettség: Az utolsó, Világos-hegyről lefelé, amikor már jobb lett a terep, 118 km-rel a lábunkban, Sanyival elhatároztuk, hogy egyenletes, folyamatos futással kitartunk a célig. Így lett. 6 km-t 35-40 perc alatt megtéve beszaladtunk a célba. Hiszen a vége csak is a végén van! ;-) Nyolc futótársunkat sikerült megelőzni. És hihetetlen, hogy a 120 teljesítő közül, 55-56.-ak lettünk Sanyival. A mezőny első felében, ez nagyon jól esik. (Eredmények: http://matra115.hu/ )

Azt gondolom, hogy a gyógyulás és az edzettség visszaszerzése után, a Mátrabérc-58, Terep 100, Kinizsi 100 versenyeket követően a Mátra-115-tel megkoronáztam a terepfutó alapozásomat. Két hét múlva még terveztem, hogy elmegyek az Árpád-130-ra. De nem! Figyelek a visszajelzésekre. A lábam bírná, de a lelket nem lehet ilyen gyakran „kifacsarni”. Így hát a horizonton most az UB tűnik fel, de azért lesz még egy kicsi otthoni terepmunka is.

 

 

Áthaladási idők:

Oroszlánvár (8,03 km) – 1:12; Kékestető (17,15 km) – 2:46; Parádsasvár (26,46 km) – 3:48;  Galyatető (29,2 km) – 5:07; Mátraalmás (34,83 km) – 5:37; Galyatető (38,74 km) – 6:31; Mátraháza (47,47 km) – 7:58; Lajosháza (51,93 km) – 8:40; Mátraszentimre (60,54 km) – 10:15; Szorospatak (67,67 km) – 11:23; Ágasvári-th. (71,92 km) – 12:11; Ágasvár (72,46 km) – 12:27; Fallóskút (76,11 km) – 13:34 km; Hidegkúti-th. (81,94 km) – 14:47; Muzsla (90,01 km) – 17:59; Diós-patak (95,53 km) – 19:34; Havas (104,51 km) – 22:10; Fajzatpuszta (107,66 km) – 22:50; Káva (110,06 km) – 23:30; Tót-hegyes (113,91 km) – 24:33; Világos-hegy (116,96 km) – 25:14; Gyöngyöstarján (124,04 km) – 26:13.