Kisbér 2010

2010. április 10.

Kisbér 100 km OB. Ez volt a harmadik futásom itt. Az idei versenyről Vera és Csabi már részletesen beszámoltak, igen érzékletesen mutatták meg belülről, hogyan róttuk a köröket. Ez tényleg így volt.  Nagy erőben mentem oda, de fele távon baksis kért az erős szembe szél, de azt hiszem ezen a napon mindenki tejelt neki. No meg volt egy kis jégdarás zápor is, egyébként jó futóidő volt. Volt tervem, "A" és "B" is, egyik se jött be, de a léc mindig magasabban van, hogy még a "C" is édes legyen. Eddigi eredményeim: 2008-ban 12:54:55; 2009-ben 12:23:04; 2010-ben 10:49:48.

Nekem ez a kisbéri százas mindig a küzdelemről szólt. 2008-ban pelyhedző lábaimnak nagy pofon volt ez a hullámos pálya, jól kimerített és a végére kezdett elszállni a remény. Az utolsó 8 kilire azonban felszívtam magam, embertelenül nagy hajrát kellett csinálnom. Juditom fél távtól hátulról autóval reflektorozott, utolsónak beértem öt perccel a szintidőn (13 óra) belül. 2009-ben már nagyobb reményekkel jöttem, de az időjárás közbeszólt, váratlanul hirtelen meleg lett. A 38 fiú indulóból 15-en feladták. Én nem, és már nem voltam utolsó, sőt még fél órát is javítottam. Az idén 1 óra 33 perccel sikerült megjavítanom eddigi csúcsomat, azaz kilométerenként közel 1 perccel futottam gyorsabban. Minden kiszámítható volt, tudtam, hogy a lejtő után emelkedő jön, és hogy a fordulónál a hátszelet felváltja a szembe szél. Küzdeni kellett, a folyamatos futásért. Már egyszer sem sétáltam, csak evés közben. Persze ennek már természetesnek kell lennie mostanában.

A verseny végén a díjátadási ceremónia fantasztikus volt. Olyanok voltunk, mint egy nagycsalád, és éppen mindenkinek születésnapja van. Valakinek nagyobb gyertya jutott, valakinek kisebb, de minden gyertyát közösen fújtunk el.

Tapasztalatok és észrevételek:

  1. Hidegvérű vagyok, azaz jól tűröm a hűvösebbet, így legközelebb nem kell tanakodnom, hogy vastagabban, vagy vékonyabban öltözködjek, mert most is elég volt egy rövid felső és egy rövid alsó. Ez pont jó a küzdéshez.
  2. Kicsit úgy tűnt, hogy az elejét megint elfutottam, de nem hiszem, mert 33 kilit 5:30-cal futottam és a pulzusomat mindvégig 140-142 értéken tartottam.
  3. A frissítésem tökéletes volt. A kaja ötletszerűen jött, de ezt máshol is ki kell próbálnom. Én most nem ettem össze mindenfélét, alapban csak kenyeret (sósat, édeset) és csokit ettem, és párszor gyümölcsöt, almát, banánt, narancsot. Citromszeletet két körönként a savasodás ellen, azt hiszem bevált. Kezemben kis kulacsom (2,5 dl) vízzel, ez inkább az utolsó négy szakaszon volt használatban, amikor inkább kívántam a vizet. Közben jók voltak az izók és az extrák. Kb. négyszer Mg rágcsálás és kétszakaszonként sótabletták.
  4. 50 km környékén a jobb vádlimon a külső izomköteg el kezdett fájni, majd jött fel a térdre, a belső combomra, és a forgómra. Tavaly ilyenkor kiálltam gyuratni, de ez most luxus lenne. Beindítottam az „öngyógyítást”. Tudtam, hogy a fáradtság miatt kevésbé figyelek oda a helyes futótartásra, meg persze az országút is domború, így a jobb lábam folyamatosan ferdén fog talajt. Ahogy tudtam, az út közepén futottam és koncentráltam, hogy inkább a belső élen gördüljön a talpam. 2 kilométer után teljes siker, a fájdalom elmúlt. Szóval máskor sem megijedni!
  5. Továbbra is elhatározás, hogy semmilyen fájdalomcsillapítóra nincs szükségem. Pont az előzőek miatt. Mindig tudnom kell, melyik alkatrészem „nyűgös”.
  6. A végére kifuthattam magam, mert vágytam a forró fürdőre, és sokáig vacogtam. De két óra múlva rendbe jöttem. Érdekes, hogy a balatoni napok és veszprémi hatos után sem zuhantam így meg, pedig ott is jócskán PB-ket futottam. Ezért nagy „élmény” volt, hogy megközelítettem a 100%-os küszöböt. (Mindig megrovást kapok, hogy még mennyi volt benned!)
  7. De van egy érzésem, ami igaz lehet. Kb. 80 km fölött, más dimenzióban másképp is próbára van téve a test. Azaz edzéseknél is többet kell ebben a tartományban „barangolni”. Igen, ezért kell elmennem valamennyi hosszú versenyre, mert magamtól nehezen tudnám ezt edzésen megvalósítani.
  8. A 6:30-cas átlag, az egy perces javítás alapja a testi fejlődés lehet, de végjátékban megmutatkozott a fejmunka javulása is.
  9. Legnagyobb örömöm, hogy sérülésmentesen működik a gyors regeneráció. Mondhatni, hogy három héten belül három komoly verseny, javított eredményekkel teljesült. Tehát (nekem) jó az edzés beosztásom. Igaz egy-egy versenyen talán csak 90%-ot tudok kihozni magamból, de ez kb. a tabella első harmadába visz, és nekem a verseny is edzés. Azért a bal bokám túlterhelődött kicsit, de fastumgél és vizes borogatással rendben volt, így kedden már volt 25 kili edzés. Vagyis ápolni kell a testet.

Annak is örülök, hogy ez a 100 km megtartott a földön, nem engedte, hogy elszálljak a szembe széllel. Sok-sok ismeretlen érzés van még, amit meg kell tapasztalni, főleg így 100 felett. Tehát nincs megállás, a munkát folytatni kell.